Adventi kalendárium: december 7. / Társ

Társ

A valódi társ az, aki jóban, rosszban melletted marad. Aki nem azért van veled, mert jó veled lenni, vagy valamiért, amit együtt csináltok.
A társ, a valódi társ, önmagad miatt akar veled lenni, akármilyen is vagy, ha rossz vagy akkor is.
Minden körülmények között, végletekig elkötelezett melletted.
Mind erre vágyunk, mind ezt keressük.

Talán csak egyetlen ember van, aki mindig képes erre.

Adventi kalendárium: december 6. / Kapcsolat

Kapcsolat

Kapcsolatokra teremtettünk.

Ez az egyetlen, a minőségi kapcsolatok,

amik valóban boldoggá tudják tenni egy ember életét.

Kapcsolat a többi emberrel.

Kapcsolat Istennel.

Olthatatlan vágy él bennünk, hogy egyesüljünk,

hogy meghitt közelségbe kerüljünk egymással.

Mégis milyen nehéz legyőzni a közöttünk lévő űrt.

Néha milyen nehezen találunk el egymáshoz.

De Ő mindig eltalál hozzánk.

Azért jön, hogy valódi kapcsolatba kerüljünk.

Adventi kalendárium: december 5. / Hivatás

Hivatás

Céllal küldtek le minket a Földre. Dolgunk van itt.
Ez az, amit én hivatásnak nevezek.

Íly módon bármiből lehet hivatást csinálni. Egy utcaseprő is lehet elhivatott. Sőt bármilyen szerepedet megélheted hivatásként. Mert nem az számít, mit csinálsz, hanem hogy hogyan. Szívvel lélekkel, vagy életuntan?

Máriának az anyaság lett szent hivatása. Isten úgy látta jónak, hogy az élet az anyai méhben induljon. Jézus is ezen az úton jött értünk.

Adventi kalendárium: december 4. / Kicsinyek

Kicsinyek

Kicsinyek vagyunk mindannyian. Porszemek. Kicsik vagyunk a hitben, a szeretetben, a bátorságban, a harcban, az engedelmességben. Mégis minden hajunk szálát számon tartják. Féltenek, óvnak, szeretnek bennünket.

Gondoskodnak rólunk.
Nincs mit csodálni. Ember és állat talán nem pont a kicsinyeit félti a legjobban? Miért lenne más az Isten?
Hiszen egyszülött fiát is kicsiny gyermek képében küldte le hozzánk a Földre.

Adventi kalendárium: december 3. / Szegénység

Szegénység

Szegénység. Gazdagság. Van, akinek több jutott, van, akinek kevesebb. De mindenki többet akar, és még többet. Pedig a valódi szegénység belül van.

Szegény az az ember, akinek nincsenek álmai. Szegény az, akinek nincs fantáziája.
Végtelenül szegény az, akinek nincs barátja, nincsen családja. Aki nem képes a szeretet áramoltatására, akiben megakad a jó.
Szegény az, aki már nem hisz a csodában.

De Ő a szegényekért is eljön. Őértük jön el csak igazán.

Adventi kalendárium: december 2. / Bölcsesség

Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. (Lk 10,21)

Bölcsesség

Valami végtelen bölcsesség vesz minket körül. Ott van a levél erezetében, a szavak erejében, a gyógyszer hatóanyagában, a fogaskerék kattanásában, egy szemvillanásban.

Persze kutathatjuk, de minél többet merünk ki belőle, annál több marad. Mert ez feneketlen tó. Nem tehetsz rá szert, nem teheted magadévá. De megmerítkezhetsz benne.

Ő nem azért jön el, hogy elhozza nékünk a bölcsességet, hanem, hogy megmutassa, benne élünk.

Adventi kalendárium: december 1. / Várakozás

Az ünnepre készülés nem merülhet ki abban, hogy kitakarítjuk, feldíszítjük a lakást. Ünneplőbe kell öltöztessük a lelkünket is.

Ennek jegyében minden nap küldök pár gondolatot. Felváltva érkeznek így a káoszkommandó praktikusabb feladataival.

Az írások egy adventi napló kapcsán keletkeztek, amit egy barátnőmtől kaptam lelki ajándék gyanánt. Minden napra volt egy kis üres lapocska, ötletesen összefűzve és minden lapon egy-egy szó inspirációként. Én szorgalmasan kitöltöttem minden nap, így létre jött egy nagyon személyes ajándék, ami minden évben újra meg újra örömet okoz.
Most ezt megosztom veletek is, fogadjátok szeretettel és tartsátok szem előtt, hogy egy ötlet, hogy az odafigyelés az ajándékok esetében jóval többet számít, mint a bekerülési érték.

Várakozás

Mindannyian várunk valamire.

Várjuk, hogy hazajöjjön a férjünk.

Várjuk, hogy kialudjanak a fények.

Várjuk, hogy kiderüljön a lényeg.

Várjuk, hogy szólítsanak minket az ablakhoz.

Várjuk, hogy megkapjuk a választ.

Várjuk, hogy végre felébredjünk.

És mégis rég elfelejtettük az igazi várakozás

perzselő izgalmát.

Gyermekkorunk karácsonyait.

Pedig most nem más jön el, mint Ő.

Személyesen. Igazából. Valóban.

Hamarosan...