Adventi kalendárium: december 24. / Karácsony

Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján,
Örüljetek, örvendjetek,
A kis Jézus megszületett!

Adventi kalendárium: december 23. / Lakoma

Lakoma

Járuljatok hát, az Úr szent asztalához.

Terített asztal mellett üljétek meg az ünnepet.

Mindennapi kenyerünket, add meg nekünk ma.

Karácsonykor beigli illat és mézeskalács fuvallat lengjen a falak mentén.

Aki ételt italt adott, annak neve legyen áldott.

Holnap ünnepi lakoma lesz.

Tiszta abroszt terítünk, gyertyát gyújtunk, imádkozunk, falatozunk,

ünnepelünk az Úr dicsőségére.

Adventi kalendárium: december 22. / Fények

Fények

Fények gyúltak a távolban. Apró pislákoló fények. Mintha csak parányi mécsesek küszködtek volna a széllel a mező közepén.

Pici pontok a távolban, egyre többen. Az utolsó kaptató után már látszott mind. Ahogy felértünk a hegytetőre a régi kilátóhoz, elibünk tárult az egész város, ahogy ismerős éjszakai fényeivel leomlott a völgybe karácsony szent estéjén.

És akkor felujjongott a szívünk.
Hazaérkeztünk.

Adventi kalendárium: december 24. / Evangélium

Evangélium

Azt jelenti örömhír.
Örömhír arról, hogy a Megváltó lejött értünk a Földre, hogy eltörölje bűneinket.
Örömhír arról, hogy van megoldás a problémáinkra, hogy létezik a szeretet és a mennyország.
Örömhír arról, hogy a halál nem vet véget az életünknek, csak újfejezetet nyit.
Mert ha Jézus valóban megszületett, és valóban az Isten fia, akkor minden szava szent és igaz.
És Ő ezt mondta:
- Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, higgyetek Énbennem!

Adventi kalendárium: december 20. / Áldás

Áldás

Áldjon meg téged az Úr,
És őrizzen meg téged.
Világosítsa meg az Ő szent arcát terajtad
És könyörüljön rajtad.
Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád
És adjon tenéked békességet.

Adventi kalendárium: december 19. / Gyógyító

Gyógyító

Élt egyszer réges régen egy szent ember. Különleges képességgel bírt.
Ha bárkit valami baj ért, rögtön tudta mit kell tenni, hogy elmúljon a veszedelem. Így járt városról városra, faluról falura és tanította, gyógyította az embereket mindenféle testi, lelki bajukból. Amerre járt mindenütt békesség és boldogság maradt nyomában.
Legalábbis egy ideig, amíg az emberek újra be nem feketítették lelküket.

Egyvalakin nem tudott csak segíteni, saját magán. Mikor épp nem gyógyított, magányos, mogorva, beteges ember volt. Mintha a sok bajból, amit elhárított, valami rajta ragadt volna.

Mikor egy hegyi falucskában járt, messze a fenyvesek között, úgy elhagyta az ereje, hogy nem tudott tovább menni.
A falubeliek jó szívvel ágyba fektették, ápolták, de hiába, hamarosan hívatni kellett hozzá a papot.

A pap egy tízéves forma szőke csacska kislánnyal érkezett, aki szertelenül ugrándozott körülötte és semmibe véve az áhítatos hangulatot megkérdezte:
- A bácsi meg fog halni?
- Ki ez a lány, Atyám? S miért hozta magával? - kérdezte a haldokló utolsó erejével.
- Ne haragudj gyermekem - szabadkozott a pap - Az apját medve ragadta el, az anyját a pestis, ő meg itt maradt a nyakamon. De csak bosszant álló nap.
- Hagyja itt nekem, Atyám. Arra a pár napra amíg élek. Megtölthetné a vizes poharamat ha megszomjazom.
- Haszontalan teremtés az fiam - vonakodott a pap, de végül ráállt a dologra.

Mikor a pap elment a lány egészen megjuhászodott. Odament az ágyban fekvő férfihoz, hűvös kis kezét forró homlokára fektette.

Így nézték egymást egy darabig, majd a lány friss vízért szaladt és Bibliát hozott felolvasni.
Az ember pedig elfelejtett meghalni, sőt napról napra jobban lett.

Azt beszélik átadta gyógyító hatalmát a leánynak.

Adventi kalendárium: 18. nap / Hit

Hit

Hol hit, ott szeretet.
Hol szeretet, ott béke.
Hol béke, ott áldás.
Hol áldás, ott Isten.
Hol Isten, ott szükség nincsen.

Ha csak akkora hitetek lenne, mint egy mustármag...