Cumiszakirodalom kommentár nélkül 6. / Jo Frost

Jo Frost

A KISGYEREKKOR
nagy kérdései

Szíved csücske

Mindig előre

"Nagy gond, ha nem engeded továbblépni a gyerekedet a fejlődésben. Különösen az utóbbi években tapasztalom, hogy a szülők nem tanítják meg a gyerekeknek az alapkészségeket a megfelelő időben. Akadályozzák a gyerekek fejlődését, mert tovább etetik őket, tovább kapnak cumisüveget, és tovább tologatják őket babakocsiban, mint régen. A szülők szó szerint megnyújtják a csecsemőkort azzal, hogy mindent megcsinálnak a gyerekeik helyett. Még ötéves gyerekeket is láttam csőrös pohárból inni.

És nehogy valaki azzal jöjjön nekem, hogy egy két- vagy hároméves gyereknek cumira van szüksége! A cumi arra való, hogy segítsen a csecsemőnek elaludni, nem arra, hogy befogjuk vele a gyerek száját. Gátolja a beszédfejlődést, és a fogaknak sem tesz jót. Ha a gyereked még mindig cumizik, azonnal vesd be a "cumitündér" módszert (lásd lent). Nagyon hatékony. Az egyik kislány, akinek a szülei ezt a módszert követték, néhány héttel később talált egy cumit a szék alatt. Ahelyett, hogy azonnal a szájába dugta volna, szaladt az anyukájához, hogy van még egy cumi, amit el kell küldeni a cumitündérnek. 

Senkinek nem jó, ha a gyerek nem sajátítja el időben az alapkészségeket. A gyerek nem fejlődik úgy, ahogy kellene, a szülők pedig kapnak egy olyan gyereket, aki képtelen leválni róluk! Ráadásul az apróság frusztrált és türelmetlen lesz, mert ő szeretne tanulni. És végül: ezzel a hozzáállással lustaságra tanítod a csemetédet, mert az tanulja meg, hogy jobb, ha inkább nem is foglalkozik semmivel. 

 

A cumitündér módszer

"1.   Beszéljétek meg, hogy holnap jön a cumitündér, és elviszi a cumit, s magyarázd el azt is, hogy miért. A szülők a legváltozatosabb okokat szokták kitalálni, ilyesmiket, hogy "már nagylány vagy", "odaadja a kisbabáknak" stb. Legyen a magyarázat rövid és kedves (más szóval ne kezdj el arról papolni, hogy előre fognak állni a fogai, és kész vagyont kell majd a fogszabályzásra költeni, mert azt a gyerekek nem értik).
2.   Szedjétek össze együtt az összes cumit, és tegyétek bele őket egy ajándékzsacskóba.
3.   Akasszátok a zacskót a kilincsre, vagy tegyétek jól látható helyre a nappaliban.
4.   Írjatok levélkét, amelyben megkéritek a tündért, hogy vigye el a cumikat.
5.   Amikor a gyerek alszik, fogd a zacskót, és dobj ki minden cumit az utcai kukába (semmiképpen se hagyj meg egyet sem).
6.   Tegyél egy apró ajándékot a zacskóba.
7.   Ha lehet, szórj szét néhány színes madártollat vagy egy kis csillámport a zacskó körül, hogy elhiggye, tényleg ott járt a cumitündér."

Forrás: Jo Frost. A kisgyerekkor nagy kérdései 71-72. o.

Ha tetszett a cikk és kíváncsi vagy én milyen módszerrel szoktattam le a gyerekeimet a cumiról, iratkozz fel a blogértesítőre FENT, illetve like-old a MAMASuli facebook oldalát!
Hamarosan jelentkezem!

Cumiszakirodalom kommentár nélkül 3. / Ranschburg Jenő

Dr. Ranschburg Jenő

SZÜLŐK KÖNYVE

Hétköznapok az első három évben

A cumi

"Bevallom, hosszú évekig megrögzött ellensége voltam a gumicuminak. Sok szülő kérdezte már tőlem, hogyan szoktathatná le másfél- kétesztendős gyermekét a cumizásról: "Mindent megpróbáltam már, de a gyerek kétségbeesetten ragaszkodik hozzá" - mondták a mamák, szinte egybehangzóan. Ilyenkor soha nem tudtam megtagadni magamtól ezt a - kicsit talán kárörvendő - mondatot: - Nem kellett volna rászoktatni a gyereket, most nem lenne semmi gond. - Tudom, hogy ennek a tanácsnak akkor már semmi értelme sem volt, de azért - lehet, hogy csak magamat mentettem? - nem éreztem puszta rosszmájúságnak: a következő gyereknél még hasznát veheti a szülő - gondoltam.

Ma inkább úgy gondolom: a cumi semmivel sem rosszabb (vagy semmivel sem jobb) más lehetőségeknél, melyek a fáradt, kimerült - vagy éppen túlságosan is izgatott - gyermek nyugalmát szolgálják. Az alábbiakban megpróbálom megmagyarázni, miért haragudtam a cumira, és miért változott meg a véleményem.

Említettem már, hogy a csecsemőkorban a száj a gyerek vezető érzékszerve (a pszichológiában orális periódusnak nevezik ezt az időszakot), a szopóreflex bármikor felébreszthető, és kielégítésre vár. Éppen ezért a cumi könnyen válhat a csecsemő kábítószerének egyikévé: ha a gyerek sír, hangos, nyugtalan, a szülőnek nem kell keresnie a keserűség okát, egyszerűen a gyerek szájába nyomja a cumit, és ezzel valóban sikerül elhallgattatnia őt. Mi sem természetesebb annál, hogy a csecsemő gyorsan rászokik, hiszen a cumi felébreszt és nyomban ki is elégít egyfajta szükségletet, ami némiképpen enyhíti azt a hiányt, amit egy másik szükséglet (ami a gyerek nyugtalanságát, sírását kiváltotta) kielégítetlensége okoz. A szülőnek - bár tudom, hogy időnként ez egyáltalán nem könnyű dolog - meg kell keresnie a sírás, nyugtalanság okát, és az ok megszüntetésével kell megbékítenie a gyermekét. Meg kell néznie, nem éhes-e, nincsenek-e fájdalmai (például a pelenkatartalom csípése vagy a guminadrág szorítása gyakran okoz fájdalmat a gyereknek), nem vágyik-e anyja ölébe - mindezt ideig-óráig helyettesíthetjük cumival, de ezzel rosszat teszünk. Véleményem szerint a szülő, amikor gondolkodás nélkül síró gyermeke szájába teszi a cumit, hasonló hibát követ el, mint az orvos, aki azonnal morfiumot ír fel a fájdalomra panaszkodó betegének; ezzel a tünetet megszünteti ugyan, de a betegséget nem gyógyítja meg! A hasonlatot tovább is vihetjük: ha a gyerek rászokott a cumira, éppen olyan nehéz leszokni róla, mint bármilyen más kábítószerről. (Ráadásul a cumi a gyerek szopóreflexét is megzavarhatja - hiszen egészen más szívási technikát kell alkalmaznia, mint a mellből szopás esetében -, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyerek kevesebbet eszik, sőt az anya tejelválasztása megcsappanásához is.)

A leszoktatás során a szülő nem vonhatja meg egyik pillanatról a másikra a cumit gyermekétől (és különösképpen nem szabad a cumi szopókáját szappannal vagy más, undort keltő anyaggal bevonni abból a célból, hogy a gyereknek elmenjen a kedve a cumizástól), hanem lassan, fokozatosan kell azt megtennie a gyerek figyelmének elterelésére, érdeklődésének más eszközökkel való felkeltésére törekedve.

Pszichológiai vizsgálatok igazolják (amit egyébként minden, gyermekére figyelő szülő is észrevesz), hogy a cumi hatására a csecsemő "befelé fordul", vagyis érdeklődése cumizás közben határozottan csökken a külvilág iránt.

A mértéktelenül cumizó csecsemők intellektuális, értelmi fejlődése tehát lassúbb, mint azoké, akik nem használják ezt a "kábítószert". Bizonyára felfigyeltek az előző mondatban szereplő "mértéktelenül" szóra. Hát igen, mértékkel kell alkalmazni a cumit, ami adott esetben azt jelenti, hogy a szülő nem békecsináló csodaszerként használja, hanem csak meghatározott helyzetekben (például, ha nehezen alszik el, semmiképpen sem lehet megnyugtatni, beteg vagy éppen kórházban kell hagyni őt), és emellett - a harmonikus szülő-gyermek kapcsolatot is beleértve - igyekszik kielégíteni a csecsemő biológiai szükségleteit. Persze ha a szülő valóban törekszik a mérték betartására, sokkal egyszerűbb, és szerintem hasznosabb is, ha az egész kérdést gyermekére bízza, aki orális igényeinek betöltésére - cumi hiányában - feltétlenül megtalálja az ujját..."

Forrás: Ransburg Jenő Szülők könyve, 142-144. o.

Ha tetszett a cikk és kíváncsi vagy a folytatásra, iratkozz fel a blogértesítőre FENT, illetve like-old a MAMASuli facebook oldalát!
Hamarosan további cumiszakirodalommal jelentkezem!