PÓTOLHATATLAN ÉRTÉK VAGY A GYEREKEID SZÁMÁRA!
EZT SOHA NE FELEDD!

2014. december 24., szerda

Adventi kalendárium: december 24. / Karácsony

Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján,
Örüljetek, örvendjetek,
A kis Jézus megszületett!

2014. december 23., kedd

Adventi kalendárium: december 23. / Lakoma

Lakoma

Járuljatok hát, az Úr szent asztalához.
Terített asztal mellett üljétek meg az ünnepet.
Mindennapi kenyerünket, add meg nekünk ma.
Karácsonykor beigli illat és mézeskalács fuvallat lengjen a falak mentén.
Aki ételt italt adott, annak neve legyen áldott.
Holnap ünnepi lakoma lesz.
Tiszta abroszt terítünk, gyertyát gyújtunk, imádkozunk, falatozunk,
ünnepelünk az Úr dicsőségére.

2014. december 22., hétfő

Adventi kalendárium: december 22. / Fények

Fények

Fények gyúltak a távolban. Apró pislákoló fények. Mintha csak parányi mécsesek küszködtek volna a széllel a mező közepén.

Pici pontok a távolban, egyre többen. Az utolsó kaptató után már látszott mind. Ahogy felértünk a hegytetőre a régi kilátóhoz, elibünk tárult az egész város, ahogy ismerős éjszakai fényeivel leomlott a völgybe karácsony szent estéjén.

És akkor felujjongott a szívünk.
Hazaérkeztünk.

2014. december 21., vasárnap

Adventi kalendárium: december 24. / Evangélium

Evangélium

Azt jelenti örömhír.
Örömhír arról, hogy a Megváltó lejött értünk a Földre, hogy eltörölje bűneinket.
Örömhír arról, hogy van megoldás a problémáinkra, hogy létezik a szeretet és a mennyország.
Örömhír arról, hogy a halál nem vet véget az életünknek, csak újfejezetet nyit.
Mert ha Jézus valóban megszületett, és valóban az Isten fia, akkor minden szava szent és igaz.
És Ő ezt mondta:
- Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, higgyetek Énbennem!

2014. december 20., szombat

Adventi kalendárium: december 20. / Áldás

Áldás

Áldjon meg téged az Úr,
És őrizzen meg téged.
Világosítsa meg az Ő szent arcát terajtad
És könyörüljön rajtad.
Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád
És adjon tenéked békességet.

2014. december 19., péntek

Adventi kalendárium: december 19. / Gyógyító

Gyógyító

Élt egyszer réges régen egy szent ember. Különleges képességgel bírt.
Ha bárkit valami baj ért, rögtön tudta mit kell tenni, hogy elmúljon a veszedelem. Így járt városról városra, faluról falura és tanította, gyógyította az embereket mindenféle testi, lelki bajukból. Amerre járt mindenütt békesség és boldogság maradt nyomában.
Legalábbis egy ideig, amíg az emberek újra be nem feketítették lelküket.

Egyvalakin nem tudott csak segíteni, saját magán. Mikor épp nem gyógyított, magányos, mogorva, beteges ember volt. Mintha a sok bajból, amit elhárított, valami rajta ragadt volna.

Mikor egy hegyi falucskában járt, messze a fenyvesek között, úgy elhagyta az ereje, hogy nem tudott tovább menni.
A falubeliek jó szívvel ágyba fektették, ápolták, de hiába, hamarosan hívatni kellett hozzá a papot.

A pap egy tízéves forma szőke csacska kislánnyal érkezett, aki szertelenül ugrándozott körülötte és semmibe véve az áhítatos hangulatot megkérdezte:
- A bácsi meg fog halni?
- Ki ez a lány, Atyám? S miért hozta magával? - kérdezte a haldokló utolsó erejével.
- Ne haragudj gyermekem - szabadkozott a pap - Az apját medve ragadta el, az anyját a pestis, ő meg itt maradt a nyakamon. De csak bosszant álló nap.
- Hagyja itt nekem, Atyám. Arra a pár napra amíg élek. Megtölthetné a vizes poharamat ha megszomjazom.
- Haszontalan teremtés az fiam - vonakodott a pap, de végül ráállt a dologra.

Mikor a pap elment a lány egészen megjuhászodott. Odament az ágyban fekvő férfihoz, hűvös kis kezét forró homlokára fektette.

Így nézték egymást egy darabig, majd a lány friss vízért szaladt és Bibliát hozott felolvasni.
Az ember pedig elfelejtett meghalni, sőt napról napra jobban lett.

Azt beszélik átadta gyógyító hatalmát a leánynak.

2014. december 18., csütörtök

Adventi kalendárium: 18. nap / Hit

Hit

Hol hit, ott szeretet.
Hol szeretet, ott béke.
Hol béke, ott áldás.
Hol áldás, ott Isten.
Hol Isten, ott szükség nincsen.

Ha csak akkora hitetek lenne, mint egy mustármag...

2014. december 17., szerda

Adventi kalendárium: december 17. / Tudás

Tudás

A tudás hatalom.

Ettünk a tudás fájáról és azt reméltük olyan nagy hatalmunk lesz, mint az Istennek.
Ó, milyen balgák voltunk.
Ha tudtuk volna a tudás mily kevés és mily nagy árat fizettünk érte.
A tudás nem tesz boldoggá, nem tesz jobbá, sem nagyobbá, a tudás önmagában semmit nem csinál.
A tudás csak úgy van.

Mert nem elég, ha tudjuk mit kell tennünk, meg is kell tennünk azt.
Valójában a tudás csupán egy ember kezében hatalom.

2014. december 16., kedd

Adventi kalendárium: december 16. / Félelem

Félelem

Itt állunk és félünk.
Mint a ma született bárány. Remeg a lábunk.

Volt idő, mikor nem féltünk semmitől, azt hittük miénk a világ. Azt hittük csak kérni kell és megadatik. Azt hittük nincs is halál.

De azóta túl sok pofont kaptunk. Az élet iskolájában kemény a pad.
De még hittük, hogy élünk és lelkünk mégis szabad.

Ma már csak félünk. Velőnkig, végérvényesen.

És a sátán ugrál örömében.
Mert sikerült elfeledtetnie velünk mindent. Így hatalma már végtelen.

2014. december 14., vasárnap

Adventi kalendárium: december 15. / Tisztaság

Tisztaság

Ez az a fogalom, ami a valóságban nem létezik.
Súrolhatod a pultot, akármilyen kényszeresen, tökéletesen tiszta sosem lesz. Csak viszonylag.
De úgyis mindjárt jönnek a gyerekek és kezdődik a maszatolás.
Mert az élet maszatos.
A gyerekeknek ez még természetes, ők nem akarnak mindent megtisztítani, nem félnek összepiszkolni a kezüket.
Tudják, megtapasztalták milyen maszatos dolog a születés. Valószínűleg a halál is az. És az élet is. Maszatos.
Ha tiszta égi lények lennénk, a földi élet, a bűnök akkor is bemaszatolnának.
Ha megújulásra vágyunk, csak tiszta forrásból merítsünk. Csak azzal moshatjuk le.

Adventi kalendárium: december 14. / Angyal

Ma idegen tollakkal ékeskedem:

Süveges Gergő: Az igazi angyal


2014. december 13., szombat

Adventi kalendárium: december 13. / Jelenlét

Jelenlét

Légy itt és most!

Divatos szlogen. De vajon tudjuk, mit jelent?

Mikor legutóbb beteg voltam és csukott szemmel lábadoztam a kanapén, miközben a kölykök erre-arra nyöszörögtek a lakásban, a kislányom egyszercsak odajött hozzám:
- Mami, ébredj fel! Mosogassál!
- Ébren vagyok, picim, csak megbetegedtem. - válaszoltam még mindig csukott szemmel.
Mire ő, ellentmondást nem tűrő hangon:
- Mami, nyisd ki a szemed. - És azzal a lendülettel felcsippentette a pilláimat.

Azt hiszem őszintén megijesztette, hogy ennyire nem vagyok jelen, pedig tényleg nem aludtam, hallgattam mit csinálnak.
De számára ennél még az is jobb, ha mosogatok.

Én akkor valóban nem voltam teljesen jelen. De a Jóisten mindig valóban velünk van.
Mindig jelen van az életünkben.
Akkor is, ha nem látjuk és megijedünk, mint a kislányom.

2014. december 12., péntek

Adventi kalendárium: december 12. / Szentmise

Szentmise

Ma este egy szentmise a szívem minden dallama.

Szentmise érted, értetek. Sötét éjszakában járunk, az ádáz ellenség les ránk.
De ma egy szentmise a szívünk.

A közöny markába zuhantam, szorított, nem volt menekvés. A csalódás széttépte a szívem. Azt hiszem lassan nem is érzek, nem is élek. Minek a holnap. Lassan elveszek.
De ma mégis egy szentmise a szívem.

Félek, hova lépjek, merre menjek hirtelen. Azt hittem fontos vagyok, de csak játszom, Istenem.
Mikor az árnyak, démonok megtalálnak megállok szemközt velük.
Ma egy szentmise a szívem.

El nem tántoríthattok. Hát itt vagyok Uram, megtörve, megtörötten.

De ma egy szentmise a szívem.

És a holnap hamarosan eljövend.

2014. december 11., csütörtök

Adventi kalendárium: december 11. / Hatalom

Hatalom

A hatalom előjel nélküli erő.
Önmagában se nem jó, se nem rossz.
Attól függ, mire használod.

Mi a hatalom?
A tudás? A felnőtt lét? A pénz?
A befolyás? Az erő? Az információ?
Egy láthatatlanná tévő köpönyeg?
Bármi is az, "Jóra használd!" - ez áll rajta.

A szerencse forgandó, a hatalom múlandó.
Mi az ami, valóban a hatalmamban áll?
Hatalmamban áll dönteni, hatalmamban áll változni, változtatni.

Bár ellentmondásnak tűnik,
de a szabad akarat és a gondviselés két olyan hatalom,
mely összhangban van egymással.



2014. december 10., szerda

Adventi kalendárium: december 10. / Sötét

Sötét
Különös, sötét téli éjszaka volt. A pásztorok a falu határában tanyáztak a didergő nyájjal. Unottan bámulták a tüzet.
Látszott bús leheletük a metsző hidegben.
Az égen a csillagok is bágyadtan pislákoltak, mintha csak a világ végét várnák, mikor letelik szolgálatuk.
Majd hirtelen nagy fényesség támadt. A pásztorok közt igen nagy riadalmat keltett. A fényből egy angyal lépett elő, s így szólt hozzájok:
- Nagy örömet mondok néktek, ne féljetek!

2014. december 9., kedd

Adventi kalendárium: december 9.

Csend

Hallgasd csak...





Ha a lelkedben csend van, az Úr szólni fog hozzád, néha akkor is, ha zaj.

2014. december 8., hétfő

Adventi kalendárium: december 8. / Kérés

Kérés

Ha lehetne három kívánságod, te mit kérnél? Egészséget, gazdagságot, boldog családot, Föld körüli utazást? Nehéz dönteni...
Igazából nem nagyon tudjuk, mi tesz minket boldoggá. Tele vagyunk vágyakkal, de hogy valójában mire van szükségünk...?
Az kissé homályos.
Valahogy úgy, mint a gyerekek, akik édességre vágynak.

Az igazi kívánságok, kérések, imák másról szólnak.

Kérlek, Uram, adj erőt, hogy elviseljem, amit rám mér a sors, nyitott szemet, hogy meglássam a jó dolgokat, hitet, hogy bízni tudjak benned. Adj lehetőséget, hogy kibontakozhassam. Adj tehetséget, kitartást, hogy munkálkodhassam. Adj szabadságot és bátorságot, hogy éljek a lehetőségeimmel.
Adj alázatot, hogy mindig tudjak tanulni. És mindehhez adj társat, társakat, akik velem együtt jönnek, elkísérnek az úton.

Ő az iránytű ezen az úton, hogy el sose tévedjünk.

2014. december 7., vasárnap

Adventi kalendárium: december 7. / Társ

Társ

A valódi társ az, aki jóban, rosszban melletted marad. Aki nem azért van veled, mert jó veled lenni, vagy valamiért, amit együtt csináltok.
A társ, a valódi társ, önmagad miatt akar veled lenni, akármilyen is vagy, ha rossz vagy akkor is.
Minden körülmények között, végletekig elkötelezett melletted.
Mind erre vágyunk, mind ezt keressük.

Talán csak egyetlen ember van, aki mindig képes erre.

2014. december 6., szombat

Adventi kalendárium: december 6. / Kapcsolat

Kapcsolat

Kapcsolatokra teremtettünk.
Ez az egyetlen, a minőségi kapcsolatok,
amik valóban boldoggá tudják tenni egy ember életét.
Kapcsolat a többi emberrel.
Kapcsolat Istennel.
Olthatatlan vágy él bennünk, hogy egyesüljünk,
hogy meghitt közelségbe kerüljünk egymással.
Mégis milyen nehéz legyőzni a közöttünk lévő űrt.
Néha milyen nehezen találunk el egymáshoz.

De Ő mindig eltalál hozzánk.
Azért jön, hogy valódi kapcsolatba kerüljünk.



2014. december 4., csütörtök

Adventi kalendárium: december 5. / Hivatás

Hivatás

Céllal küldtek le minket a Földre. Dolgunk van itt.
Ez az, amit én hivatásnak nevezek.

Íly módon bármiből lehet hivatást csinálni. Egy utcaseprő is lehet elhivatott. Sőt bármilyen szerepedet megélheted hivatásként. Mert nem az számít, mit csinálsz, hanem hogy hogyan. Szívvel lélekkel, vagy életuntan?

Máriának az anyaság lett szent hivatása. Isten úgy látta jónak, hogy az élet az anyai méhben induljon. Jézus is ezen az úton jött értünk.

2014. december 3., szerda

Adventi kalendárium: december 4. / Kicsinyek

Kicsinyek

Kicsinyek vagyunk mindannyian. Porszemek. Kicsik vagyunk a hitben, a szeretetben, a bátorságban, a harcban, az engedelmességben. Mégis minden hajunk szálát számon tartják. Féltenek, óvnak, szeretnek bennünket.

Gondoskodnak rólunk.
Nincs mit csodálni. Ember és állat talán nem pont a kicsinyeit félti a legjobban? Miért lenne más az Isten?
Hiszen egyszülött fiát is kicsiny gyermek képében küldte le hozzánk a Földre.

2014. december 2., kedd

Adventi kalendárium: december 3. / Szegénység

Szegénység

Szegénység. Gazdagság. Van, akinek több jutott, van, akinek kevesebb. De mindenki többet akar, és még többet. Pedig a valódi szegénység belül van.

Szegény az az ember, akinek nincsenek álmai. Szegény az, akinek nincs fantáziája.
Végtelenül szegény az, akinek nincs barátja, nincsen családja. Aki nem képes a szeretet áramoltatására, akiben megakad a jó.
Szegény az, aki már nem hisz a csodában.

De Ő a szegényekért is eljön. Őértük jön el csak igazán.

Adventi kalendárium: december 2. / Bölcsesség

Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. (Lk 10,21)

Bölcsesség

Valami végtelen bölcsesség vesz minket körül. Ott van a levél erezetében, a szavak erejében, a gyógyszer hatóanyagában, a fogaskerék kattanásában, egy szemvillanásban.

Persze kutathatjuk, de minél többet merünk ki belőle, annál több marad. Mert ez feneketlen tó. Nem tehetsz rá szert, nem teheted magadévá. De megmerítkezhetsz benne.

Ő nem azért jön el, hogy elhozza nékünk a bölcsességet, hanem, hogy megmutassa, benne élünk.

Adventi kalendárium: december 1. / Várakozás

Az ünnepre készülés nem merülhet ki abban, hogy kitakarítjuk, feldíszítjük a lakást. Ünneplőbe kell öltöztessük a lelkünket is.

Ennek jegyében minden nap küldök pár gondolatot. Felváltva érkeznek így a káoszkommandó praktikusabb feladataival.

Az írások egy adventi napló kapcsán keletkeztek, amit egy barátnőmtől kaptam lelki ajándék gyanánt. Minden napra volt egy kis üres lapocska, ötletesen összefűzve és minden lapon egy-egy szó inspirációként. Én szorgalmasan kitöltöttem minden nap, így létre jött egy nagyon személyes ajándék, ami minden évben újra meg újra örömet okoz.
Most ezt megosztom veletek is, fogadjátok szeretettel és tartsátok szem előtt, hogy egy ötlet, hogy az odafigyelés az ajándékok esetében jóval többet számít, mint a bekerülési érték.



Várakozás

Mindannyian várunk valamire.
Várjuk, hogy hazajöjjön a férjünk.
Várjuk, hogy kialudjanak a fények.
Várjuk, hogy kiderüljön a lényeg.
Várjuk, hogy szólítsanak minket az ablakhoz.
Várjuk, hogy megkapjuk a választ.
Várjuk, hogy végre felébredjünk.

És mégis rég elfelejtettük az igazi várakozás
perzselő izgalmát.
Gyermekkorunk karácsonyait.

Pedig most nem más jön el, mint Ő.
Személyesen. Igazából. Valóban.
Hamarosan...




2014. november 6., csütörtök

Pályázati felhívás

A mai feladványunk:


Hogyan lehet felvinni két alvó gyereket az autóból?


Adott:
- 1 db 3,5 éves alvó leánygyermek, betegség: fülgyulladás, kezdődő arcüreg gyulladás, jelen állapotában járásképtelen
- 1 db 1,5 éves alvó fiúgyermek, betegség: múló nátha, krónikus szeparációs szorongás, jelen állapotában járásképtelen

Időpont:        13:30 alvásidő
Szituáció:      hazaérkezés az orvostól  


Rendelkezésre álló segédeszközök:
    - 1 db strapabíró anyuka
    - 1 db gépkocsi
    - 1 db esernyőre csukaható babakocsi
    - 1 db kisméretű hátizsák
    - 2 db cumi
    - 2 db autós gyerekülés (nem hordozó)
    - 1 db mobil telefon
    + némi nass, innivaló, ruhák, sálak, pelus, pénz, tollak, gyógyszerek stb.


Leküzdendő akadályok az ágyig:

- 50 méter térkővel burkolt utcai járda
- 2x2 db kétnyomtávos rámpával ellátott lépcső
(a rámpa a babakocsi kerekeinek tengelytávolságával nem teljesen kompatibilis)
- 1db kulccsal vagy kóddal nyitható, rugós ajtóbehúzó szerkezettel ellátott, visszacsapódó kertkapu
- 2x5 db kétnyomtávos rámpával ellátott lépcső
(a rámpa a babakocsi kerekeinek tengelytávolságával nem teljesen kompatibilis)
- 10 méter térkővel burkolt belső járda
- 1 db lift vagy egy emeleti lépcsősor
- 5 méter folyosó
- 1 db biztonsági záras lakásbejárati ajtó
- előszoba
- 1 db gyerekszoba ajtó


Megoldandó feladat:

Épségben feljuttatni a gyerekeket a lakásba.
(Plusz pont, ha nem ébrednek fel...)



A helyes megfejtők között "nagyértékű" nyereményeket sorsolunk ki!
Helyes megfejtéseket a nemozsofi@gmail.com-ra várom.
:)



2014. június 16., hétfő

Pillanatkép a jövőből

Kislányom 3,5, kisfiam 1 éves.

Három kisgyerek játszik a játszótéren. Három kis szöszke buksi. Három ember, három formálódó jellem, három különböző lélek. Most békésen játszanak, nincs civódás, semmi harc. Szusszanok is egy kicsit a padon. És ahogy így elnézem őket, büszkeség tölti el a szívem: az én gyerekeim. Úgy követnek mindenhova, mint a kiscsibék a tyúkanyót. Törődnek is ők azzal, hogy nincs mindegyikőjüknek saját szobája. Örülnek egymásnak, hajba kapnak, játszanak. Ahogy ez már csak lenni szokott, testvérek között.



Csak egy pillanatkép a jövőből. Hogy megvalósul-e valaha, nem tudom. Nincs bejárásom Isten tervező irodájába. De azt érzem, hogy a vágy már megfogant bennem a kistestvér után. Már úgy nézem az eladó lakásokat, már úgy számolom az éveimet, a ciklusomat. És mikor a múlt hónapban meglepően sokat késett, őszintén csalódott voltam, amikor negatív lett a teszt. Pedig még nem tervezzük és extra durva kihívás lenne két ilyen rosszcsont mellett, hiszen a pici még csak most múlt egy éves. Jaj, mi lett volna vele... Nem, most még nem akarom. Igazság szerint megkönnyebbültem.
De mégis, mégis... valami ködös melankólia fogott el, ahogy párologtak el a reményeim, hogy újra kismama leszek. De talán még megadatik. Talán még közel sincs vége a történetnek. Ki tudja?
Isten tudja. Talán...

2014. április 3., csütörtök

Élő kritikák

Kislányom 3 éves, kisfiam 11 hónapos.


Érzelmi hullámvasút

"Tipegő lett a gyerekedből, aki, ha eddig nem tűnt volna fel, intenzív, ellentmondásos, néha egyenesen heves érzelmeket él át - az egyik percben vidám, a másikban szomorú. És veled mi a helyzet? Az egyik percben elolvadsz attól, milyen aranyosakat mond, a következőben pedig a hajadat téped. Türelmetlenség, félelem, harag - lesz olyan pillanat, amikor mindezt egyszerre fogod érezni. De mindketten tanultok! Gyermeked azt tanulja meg hogyan lehet önálló, te pedig azt, hogyan kell kijelölni a határokat. Csemetéddel együtt te is tanulsz nemet mondai - és azt komolyan is gondolni.
Itt van egy kis ember, aki kötődik hozzád. Vannak saját gondolatai. Sok mindent felfedez, ami rendkívül vicces és bájos. Ráadásul ő a lehető legőszintébb. Ha nem érzed úgy, hogy teljes egészében élvezed ezt a korszakot, akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért!"
 Jo Frost: A kisgyermekkor nagy kérdései




Hogy miért nem élvezem teljes mértékben?
Úgy érzem képtelenség megfelelni a kihívásnak. Főzni, levegőre vinni, fegyelmezni, játszani, tanítani, stb. stb. Nehezemre esik uralni és irányítani a helyzetet. Megőrjít, hogy mindenért én vagyok a felelős.
Néha úgy érzem túl sok áldozatot kell hozzak, hogy teljesen fel kell adnom az egykori életem. Minden időmet felemészti, hogy a gyerekekkel törődjek. De ki törődik a házasságommal, az én céljaimmal, a vágyaimmal. Néha úgy érzem megfulladok.
Máskor szimplán túl fáradt vagyok, hogy jól érezzem magam. És frusztrál, hogy magamat is folyton fegyelmeznem kell, ha következetes akarok lenni a gyerekekkel. És nem vagyok hatékony és eredményes és ezt a viselkedésükkel mindig az orrom alá is dörgölik.
Olyan, mintha az élő két lábon járó kritikáimmal élnék egy fedél alatt.

2014. március 24., hétfő

Másodszor!

Kislányom 3 éves, kisfiam 11 hónapos.

A kisfiam átaludta az éjszakát!



Már másodszor! Hurrá! Csak tartanom kell a napirendet, hogy nappal tudjon eleget aludni, enni. És ne pörgesse túl magát.
HEURÉKA.
Most már jó úton vagyok. Csak folytatnom kell. Óóó... milyen nehéz is ez.

2014. február 28., péntek

Ennyi

A kislányom három éves, a kisfiam 9 hónapos.

Kész. Ki vagyok!
Hulla fáradt vagyok!
Bármit megadnék egy kis alvásért.
Nem! Sok alvásét! Bármit!
Bármit?
Tulajdonképpen sejtem mit kellene tennem, azért, hogy a gyerekeim átaludják az éjszakát. De jelen pillanatban úgy érzem túl nagy erőfeszítésbe, áldozatba kerülne.
Ahhoz meg kellene változnom!
De ahhoz túl fáradt vagyok és túl sok mindent adtam már fel eddig is.
Hát ennyi.
A kör bezárult.



A fülbemászó mamát a kikelt ivadékai felfalják. Olvasd el még egyszer. A fülbemászó anyukát tulajdon kölykei zabálják fel miután kikeltek a tojásból!!!
Brutális, mi?
Na, én pontosan így érzem magam! Az anyaság felemészt. Szépen lassan eltűnök, elfogyok és a végén csak egy cérnaszál marad belőlem. (Volt egy ilyen mese is... nem tudja valaki a címét?)
Talán még van remény és felgyógyulok ebből a speciális mamabetegségből. Vagy lehet hogy csak a régi önmagam lesz az enyészeté és az, akivé válok sokkal közelebb lesz ahhoz, aki valójában vagyok. Remélem...

Három év

Kislányom 3 éves, kisfiam 9 hónapos



Ma van a kislányom születésnapja. Három évvel ezelőtt, azon a megismételhetetlen, varázslatos napon világra jött. Istenem, csodák omlanak ki érintésed alól. Mily hatalmas, tiszta erő vagy, ki teremteni képes.

"Úgy néztem magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csodára, az ember fiára,
kezeire, nyírott hajára."
Szécsi Margit: Úgy néztem

Három éve. Már több, mint három éve anyuka vagyok. Már több, mint három éve itthon vagyok. Hinnétek? Egyszerre érzem azt, hogy repül az idő és azt, hogy megállt. Egyszerre volt ez a legboldogabb időszaka az életemnek és a legküzdelmesebb. Egyszerre vagyok ugyanaz, mint annak előtte és egyszerre valaki egészen más. Egyszerre vagyok teli vágyakkal, álmokkal és egyszerre vagyok fásult, kiégett. Egyszerre energikus és tettre kész és halálosan fáradt. Sokkal jobban ismerem magam, mint valaha és mégis fogalmam sincs ki vagyok. Egyszerre vagyok sikeres és vesztes. Egyszerre a helyzet ura és csődtömeg. Egyszerre vagyok nagyon önmagam és senki sem feloldódva mások életében.

Egyszeriben anya vagyok, már nem vitathatom.





2014. február 25., kedd

És most valóban megszületett

A kislányom 3 éves, a kisfiam 9 hónapos.

Azt mondják az emberpalántának további 9 hónapig kellene még az anyaméhben maradnia, hogy az állatokhoz hasonlóan, teljesen életképesen jöjjön a világra. Csak akkor nem férne át a medencecsonton.
Hát itt a bizonyíték, hogy ez igaz:

Az éjszaka félhomályában cuppogás hallatszik. Az ágyon lágyan hullámzik a paplan. Nem tudni hol kezdődik a baba és hol végződik a mama. Összefonódtak. Olyan, mint egy álom.
A mama sem igazán tudja, hogy ébren van-e vagy csak álmodik. A szempillái elnehezülnek. Őszintén szólva, már nagyon szeretne aludni. A baba szopó ritmusa is lassul, már csak néha-néha kortyol bele a tejbe. A mama lágyan lecsatlakoztatja a pici puha ajkakat.
Mocorgás. Nyöszörgés. Keresgélés.
Naaa! Hová lett a cici?!
A mama elterelésként egy cumit dug a szájába. Elég lesz ennyi tejecske, kicsim. A mamának is szüksége van alvásra.
Heves tiltakozás és rúgkapálás, sőt csapkodás a válasz. És a műanyag cumi koppan a homlokomon.



Hát nem hozzám vágta a kis komisz!
Értem én, hogy az csak gumi, de nem tudok úgy aludni, ha egy gyerek állkapcsában van a mellem.
És akkor belém hasított!
Most született meg a kisfiam!
Eddig csak egy mocorgó, nyöszörgő kis csomag volt, de most már ember. Akarattal.
Puff neki.
;)

2014. február 24., hétfő

Harakiri

Kislányom 3 éves, kisfiam 9 hónapos.

Este 10 óra van, a kislányom még nem alszik. Sikerült felébressze a testvérét is. Szuper.
Csak egy óra volt elaltatni, két órával ezelőtt.
Feladom!
Most épp mind a ketten teli torokból üvöltenek a kisszobában. Én kínomban inkább mosogatok. Mi a frászkarikát csináljak velük? Fő a fejem.  A sütőtökök sülnek a sütőben. A felengedett csirkemell a konyhapulton vár rám. Hiába. A férjem nézi a tévét. És a fejemben visszhangoznak a barátnőm szavai: Te pályát tévesztettél! Írnod kellene.
Pályát? Mármint az anyasággal? Nem pont erre gondolt. Pedig ma pont így érzem.
Persze írni... Témát azt bőven adnak ezek az ördögfiókák. Na de időt? Írnék én. De mégis hogy???

Nagy levegő. Visszatérek a frontvonalra. Nem telik el egy negyed óra és csönd van. Kivánszorgok a kisszobából, mint a csatából hazatérő béna harcfi, és lerogyok a férjem mellé.
- Te egy hős vagy! - mondja nekem.
Aaaaah. Menten a kardomba dőlök!



2014. január 1., szerda

Az új év első napja

Miért  kell minden évnek így kezdődnie?

Hullafáradtság. Enyhe másnaposság. Bár inkább az éjszakázástól, mint attól az egy pohár pezsgőtől. Totál szétcsúszás. A gyerekek napirendjének annyi. És most még ez a betegség is. Három napos láz.
Szép kis év lesz!