PÓTOLHATATLAN ÉRTÉK VAGY A GYEREKEID SZÁMÁRA!
EZT SOHA NE FELEDD!

Kéred az e-magazint? Ide írd az e-mail címed:

2014. december 24., szerda

Adventi kalendárium: december 24. / Karácsony

Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján,
Örüljetek, örvendjetek,
A kis Jézus megszületett!

Káoszkommandó: 69. nap / Ünneplő

Ünneplő
Minden készen áll. A fa feldiszitve, ajándékok becsomagolva, vacsi előkészítve, a lakásban rend.
A gyerekek hamarosan megérkeznek a nagyszülőktől.
És nincsen káosz és nem vagyok ideges.
Alig hiszem el, hogy végigcsináltam.
De sikerült! !!!!!!! :D
Most itt ülök ünneplőben a kislányom szépen bevetett ágyán és lángol az arcom. Ünneplőbe öltöztetem hát a szívemet is.
Hiszen a legdrágább vendég érkezik hozzánk látogatóba.

2014. december 23., kedd

Káoszkommandó: 68. nap / Beigli

Beigli

A mi családunkban nincsenek generációkon áthagyományozódott receptek. Anyukám is szakácskönyvből tanult meg főzni. Én is innen onnan gyűjtöm be a recepteket, trükköket. De van egy kivétel. A beigli.
Anyukám beiglijének nincs párja kerek e világon. Na jó talán csak az enyém. Ez az egyetlen családi receptünk, süteményünk, ami méltán messze földről híres.
Ma ezt a féltve őrzött receptet készítettem el.
A négy rúdból egy megrepedt, de ez a legkevésbé sem számít, mert az íze a fontos.

Holnap reggel, utolsó káoszkommandós teljesítményként áthúzom az ágyneműket, hogy karácsony este friss ágyban alhassunk és aztán elszállok az űrbe.

Adventi kalendárium: december 23. / Lakoma

Lakoma

Járuljatok hát, az Úr szent asztalához.
Terített asztal mellett üljétek meg az ünnepet.
Mindennapi kenyerünket, add meg nekünk ma.
Karácsonykor beigli illat és mézeskalács fuvallat lengjen a falak mentén.
Aki ételt italt adott, annak neve legyen áldott.
Holnap ünnepi lakoma lesz.
Tiszta abroszt terítünk, gyertyát gyújtunk, imádkozunk, falatozunk,
ünnepelünk az Úr dicsőségére.

Káoszkommandó: 67. nap / Közel a cél

Az ember akkor adja fel, amikor a legközelebb a cél.

Ma valahogy így éreztem magam.
De azért feladni mégsem fogom, csak most nem tudok mit írni, kamuzni meg nem akartam.

2014. december 22., hétfő

Adventi kalendárium: december 22. / Fények

Fények

Fények gyúltak a távolban. Apró pislákoló fények. Mintha csak parányi mécsesek küszködtek volna a széllel a mező közepén.

Pici pontok a távolban, egyre többen. Az utolsó kaptató után már látszott mind. Ahogy felértünk a hegytetőre a régi kilátóhoz, elibünk tárult az egész város, ahogy ismerős éjszakai fényeivel leomlott a völgybe karácsony szent estéjén.

És akkor felujjongott a szívünk.
Hazaérkeztünk.

2014. december 21., vasárnap

Káoszkommandó: 66. nap - vasárnap / Karácsonyi angyalok

Karácsonyi angyalok


Már csak pár nap és itt az ünnep. Nagy a sürgés-forgás. Kalácsot sütünk, szőnyeget porszívózunk, ajándékot csomagolunk, tervezgetünk...

Tavaly karácsonykor szembesültem vele, hogy micsoda nagy munka egy szentestét összehozni. A kislányom éppen a harmadik születésnapjához közeledett, úgyhogy ez volt az első alkalom, hogy felfogta mi is történik körülötte. A kezdő szülők lelkesedésével vetettem bele magamat az előkészítő munkálatokba.

Mézeskalács házat sütöttünk, kivettem a könyvtárból egy méternyi karácsonyi mesekönyvet, a férjem választott egy hatalmas karácsonyfát, hogy minden adott legyen a varázslathoz.
23-án a gyerekek a nagyszülőknél aludtak, mi pedig fát díszítettünk, ajándékot csomagoltunk. Éjjel még képes voltam azzal bíbelődni, hogy megragasszam a mézeskalács ház tetejét, ami inkább a gravitációnak engedelmeskedett, fittyet hányva anyai igyekezetemre. 

Másnap meg volt a varázslat, amitől leesett az álluk. Csak a békesség nem volt meg a lelkünkben.
Igaz volt közös meseolvasás, táncolás, éneklés, ajándékbontogatás, de a gyerekek mivel délután nem aludtak, estére teljesen bepörögtek.
Mire sikerült őket lefektetnem, elaltatnom már mindenki túl volt a határain.
Annyira lefáradtunk az egész hercehurcától, hogy gyakorlatilag kilenckor kidőltünk mindannyian.
Az összes energiánkat elhasználtuk a gyerekekre, magunkra semmi nem maradt.
Valójában idegtépő volt az egész és mi tettük azzá, ahogy próbáltunk minden létező külső-belső elvárásnak megfelelni. Ez természetesen eleve kudarcra volt ítélve. De a legszomorúbb, hogy pont a lényeg veszett el.


A karácsony nem egy instant ünnep, amibe ha beleteszed a hozzávalókat, akkor fogyasztható lesz. 
Ennél többről kell szólnia, nem szabad, hogy elvesszen a formaságok között, nem szabad, hogy élvezhetetlenné váljon a túlhajszoltságtól.


Másfelől az is igaz, hogy a karácsony nem is egy készétel, amit készen megkaphatsz és egyszerűen felmelegíted a mikróban. Ha saját családod lesz, új szertartásokat, közös rituálékat kell kitaláljatok. 
Amit otthonról hozol, azt adaptálni kell, egy az egyben nem fog működni, mert ez egy új család, egy új helyzet, egy új élet. A szülők feladata, hogy meghatározzák mit jelent számukra az ünnep. Az ünnepet a családi hagyományok teszik személyessé, ettől lesz a sajátunk, nemcsak a gyerekeké, mindannyiunké. Ennek megteremtése a szülők felelőssége. 

A karácsonyi angyalok, akiket köznyelven szülőknek hívnak a dolga nagyon nehéz, amit véghez visznek komoly munka. Emellett el kell fogadják, hogy a varázslat most nem nekik, hanem ő általuk készül.
Hogy ők már belátnak a kulisszák mögé, látják a zsinórpadlást, látják az arcokon az elkenődött festéket. Bele kell törődjenek, hogy az előadás sosem lesz tökéletes, nem lesz pontosan olyan, amilyennek megálmodták.

Mit csinál egy kezdő színigazgató a bemutató estélyén?
Mindenütt ott van, mindent ellenőriz, utasításokat ad a színészeknek... végül elolvassa a lapokban a kritikát.

És egy vérbeli öreg róka?
Beül a páholyba, egy sötét sarokba
- bízva a kemény munkában, amit elvégzett, illetve az embereiben, hogy teszik a dolgukat - ő csak ott ül a páholyban, háta mögött fut a darab és ő a közönség sorait fürkészi.
A csodálatot keresi az arcokon, a fényt a szemekben. És elégedetten hunyja be a szemét, amikor felharsan a taps.

Bár szülőként egyszerre vagy igazgató és színész, díszlet és kellék, ne az előadást figyeld, többé már nem neked szól.
A fellobbanó fényt keresd a gyermeked szemében.

Ez a szikra a karácsonyi angyalok ajándéka a Jóistentől.
Ne mulaszd el szívedbe rejteni.




U.i.: Néhány évnyi színigazgatói gyakorlat után még azt is megérhetjük, hogy nem csak nézői, nem is dikerktorai, hanem részesei legyünk a karácsonyi varázslatnak.



Adventi kalendárium: december 24. / Evangélium

Evangélium

Azt jelenti örömhír.
Örömhír arról, hogy a Megváltó lejött értünk a Földre, hogy eltörölje bűneinket.
Örömhír arról, hogy van megoldás a problémáinkra, hogy létezik a szeretet és a mennyország.
Örömhír arról, hogy a halál nem vet véget az életünknek, csak újfejezetet nyit.
Mert ha Jézus valóban megszületett, és valóban az Isten fia, akkor minden szava szent és igaz.
És Ő ezt mondta:
- Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, higgyetek Énbennem!

2014. december 20., szombat

Káoszkommandó: 65. nap - szombat / Elengedés

Elengedés
Már csak pár nap van karácsonyig, már csak pár nap a káoszkommandóból. Tegnap este vendégség volt nálunk, amit őrült készülődés és takarítás előzött meg. A legnehezebb része persze nem a takarítás volt, hanem az, hogy hogyan őrizzük meg a rendet a gyerekekkel, amíg a vendégek ideérnek.
Már kezdtem a megszállottság jeleit észrevenni magamon. Az egész régen nem a vendégekről szólt. Nem is annyira nekik akartam bizonyítani, inkább magamnak. Olyan érzés volt, mintha a káoszkommandó fináléjának főpróbájára készülnék. Beleadtam apait, anyait.
Az este jól sikerült. Bezsebeltem a bókokat a lakasra vonakozólag. És arra gondoltam, ha egy ünnepi alkalommal képes vagyok csillogóvá varázsolni a lakást, akkor a hétköznapokon is képes leszek vállalható szinten tartani.
Mi is megérdemeljük, hogy szép, otthonos környezetben éljünk nem csak a vendégek. Sőt!
Ez valóban büszkeséggel töltött el.
De emellett azt is éreztem, hogy nem szabad túlfeszítenem a húrt. Délután, amikor láttam, hogy nem fog minden beleférni és ment fel bennem a pumpa, amikor a gyerekek kiszórták a kölesgolyót a frissen porszívózott kanapéra, este pedig láttam, hogy valójában semmi jelentősége, hogy a csempe tiszta-e a konyhában vagy sem, éreztem, hogy van amit el kell tudni engedni. Hogy egy tiszta lakás nem ér meg annyi idegeskedést. Hogy ha nem tökéletes minden, akkor is lehet bőven jó.
Ezért lett a mai nap az elengedés. Mert itt van még vissza ez a pár nap, amikor neki eshetnék, mint az őrült a maradék dolgoknak. Mert igaz, hogy a felszínen egészen jól haladtam, a szekrények mélyén még bőven akad tennivaló. Az előszoba szekrény lassan kiönt, az ablakok tiszta pacásak (és mostanában elég sokat süt a nap), a játékok közül is lenne mit szortírozni. Szóval van tennivaló bőven. De most visszaveszek, mert a cél a tartós változás volt, nem pedig a kiégés. Mert igaz, hogy a nagy eredmények igazán motiválóak, mégis tudni kell hol a határ.
Ezért a következő napokban elengedem a komolyabb kommandózást, lomtalanítást és csak apró feladatokkal vezetem le ezt a hatalmas harcot.
Mert karácsonykor jelen szeretnék lenni, ünnepelni szeretnék a családommal, nem pedig a nagy hajrá után elszállni az űrbe.
Easy rider...
Januárban pedig újult erővel folytathatom, amit elkezdtem.

Adventi kalendárium: december 20. / Áldás

Áldás

Áldjon meg téged az Úr,
És őrizzen meg téged.
Világosítsa meg az Ő szent arcát terajtad
És könyörüljön rajtad.
Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád
És adjon tenéked békességet.

Káoszkommandó: 64. nap - péntek / Felmosás

Felmosás
Végre ez is elérkezett. Felmostam az egész lakást. Kikapartam a fugákból a csiriz állagú mézeskalács tésztát és eltűntek az egyéb ragacsos foltok is. Végén a nagy lendületben még a teraszt is gyorsan átnyaltam.
Akkor lett volna praktikus csinálni, amikor alszanak, de amikor belekezdtem a kisfiam épp felébredt. Azt gondoltam, így esélytelen a dolog, de megpróbáltuk. Nem is volt olyan vészes, csak egyszer rohant körbe a vizes kövön zokniban és csak egy kicsit ázott el a szőnyeg a lelkes segitségtől. Utána persze mindkettőnknek száraz ruhába kellett bújni. De végre nem ragad a padló!
Szerintetek meddig tartott a tisztaság? Másnap délig, amikor is kiborult a narancslé. Most újra ragad. Délután kezdhetek újra egy alapos felmosással.

2014. december 19., péntek

Adventi kalendárium: december 19. / Gyógyító

Gyógyító

Élt egyszer réges régen egy szent ember. Különleges képességgel bírt.
Ha bárkit valami baj ért, rögtön tudta mit kell tenni, hogy elmúljon a veszedelem. Így járt városról városra, faluról falura és tanította, gyógyította az embereket mindenféle testi, lelki bajukból. Amerre járt mindenütt békesség és boldogság maradt nyomában.
Legalábbis egy ideig, amíg az emberek újra be nem feketítették lelküket.

Egyvalakin nem tudott csak segíteni, saját magán. Mikor épp nem gyógyított, magányos, mogorva, beteges ember volt. Mintha a sok bajból, amit elhárított, valami rajta ragadt volna.

Mikor egy hegyi falucskában járt, messze a fenyvesek között, úgy elhagyta az ereje, hogy nem tudott tovább menni.
A falubeliek jó szívvel ágyba fektették, ápolták, de hiába, hamarosan hívatni kellett hozzá a papot.

A pap egy tízéves forma szőke csacska kislánnyal érkezett, aki szertelenül ugrándozott körülötte és semmibe véve az áhítatos hangulatot megkérdezte:
- A bácsi meg fog halni?
- Ki ez a lány, Atyám? S miért hozta magával? - kérdezte a haldokló utolsó erejével.
- Ne haragudj gyermekem - szabadkozott a pap - Az apját medve ragadta el, az anyját a pestis, ő meg itt maradt a nyakamon. De csak bosszant álló nap.
- Hagyja itt nekem, Atyám. Arra a pár napra amíg élek. Megtölthetné a vizes poharamat ha megszomjazom.
- Haszontalan teremtés az fiam - vonakodott a pap, de végül ráállt a dologra.

Mikor a pap elment a lány egészen megjuhászodott. Odament az ágyban fekvő férfihoz, hűvös kis kezét forró homlokára fektette.

Így nézték egymást egy darabig, majd a lány friss vízért szaladt és Bibliát hozott felolvasni.
Az ember pedig elfelejtett meghalni, sőt napról napra jobban lett.

Azt beszélik átadta gyógyító hatalmát a leánynak.

Káoszkommandó: 63. nap / Kárpitok

Kárpitok
Szomnyegtisztító habbal megtisztítottam a lakásban lévő kárpitokat, már amennyire lehetett. Így most elfogadhatóbban néznek ki a székek, a puff és a kanapé.

2014. december 18., csütörtök

Adventi kalendárium: 18. nap / Hit

Hit

Hol hit, ott szeretet.
Hol szeretet, ott béke.
Hol béke, ott áldás.
Hol áldás, ott Isten.
Hol Isten, ott szükség nincsen.

Ha csak akkora hitetek lenne, mint egy mustármag...

2014. december 17., szerda

Káoszkommandó: 62. nap - szerda / Kilincsek

Kilincsek
Ma amellett, hogy végre nagyságrendileg végére jutottam a gyerekruhák áltválogatásának, letöröltem az ajtókilincseket. Nem nagy dolog, csak egy apró lépés a tisztaság felé, a maszatos mancsok birodalmában.

Adventi kalendárium: december 17. / Tudás

Tudás

A tudás hatalom.

Ettünk a tudás fájáról és azt reméltük olyan nagy hatalmunk lesz, mint az Istennek.
Ó, milyen balgák voltunk.
Ha tudtuk volna a tudás mily kevés és mily nagy árat fizettünk érte.
A tudás nem tesz boldoggá, nem tesz jobbá, sem nagyobbá, a tudás önmagában semmit nem csinál.
A tudás csak úgy van.

Mert nem elég, ha tudjuk mit kell tennünk, meg is kell tennünk azt.
Valójában a tudás csupán egy ember kezében hatalom.

2014. december 16., kedd

Káoszkommandó: 61. nap - kedd / Főzőlap

Főzőlap
Hihetetlen, már 60 napja csinálom a kommandót. Hogy őszinte legyek, amikor belevágtam magam sem hittem, hogy képes leszek végigcsinálni.
Persze nyugtával dícsérjük a napot.
De nem is ez a lényeg, hanem, hogy a zajló élet ellenére ma is sikerült tovább lépnem egy kicsit.
Lesúroltam a főzőlapot.
És most elteszem magam holnapra.
Jó éjt, Nektek is!
Már csak nyolcat kell aludni! ;)

Adventi kalendárium: december 16. / Félelem

Félelem

Itt állunk és félünk.
Mint a ma született bárány. Remeg a lábunk.

Volt idő, mikor nem féltünk semmitől, azt hittük miénk a világ. Azt hittük csak kérni kell és megadatik. Azt hittük nincs is halál.

De azóta túl sok pofont kaptunk. Az élet iskolájában kemény a pad.
De még hittük, hogy élünk és lelkünk mégis szabad.

Ma már csak félünk. Velőnkig, végérvényesen.

És a sátán ugrál örömében.
Mert sikerült elfeledtetnie velünk mindent. Így hatalma már végtelen.

2014. december 15., hétfő

Káoszkommandó: 60. nap - hétfő / Gyerekruhák

Gyerekruhák
Mivel a gyerekek hamar kinovik a ruhàikat, ezért a gyerekruhákat kb évszakonként àt kell vàlogatni és a kinőtt cuccokkal valamit kell kezdeni. Felvinni a nagyszülőkhöz? Kölcsönadni valakinek? Ezzel pedig megindul a ruhák cirkulációja ismerős anyukák, nagyszülők rejtett raktárai és a testvérek, unokatestvérek között. Az alkoholos filc sokat segít, de anya legyen a talpán, aki ezt követni tudja.
Ma nekiestem a gyerekruhák kiválogatásanak. A kisfiam ruháival sikerült egy nap alatt végeznem. Hatalmas munka, pláne, hogy a címkék teljesen félevezetőek.
A szortírozás után létrejött egy doboz nyári ruha, egy zsák kinőtt ruha, egy kisebb doboz még nagy rá ruha és egy kisebb zsák vissza kell vinnem a barátnőmnek ruha.
Csak annyi ruhát tarottam meg, amennyi a szekrényébe befért. Ennél többet úgysem használunk.
Holnap ugyanezt elkellene végeznem a lány ruhákkal is, hogy ne kelljen tovább nézni a nappaliban a ruhakupacot.
Remélem sikerül!

2014. december 14., vasárnap

Adventi kalendárium: december 15. / Tisztaság

Tisztaság

Ez az a fogalom, ami a valóságban nem létezik.
Súrolhatod a pultot, akármilyen kényszeresen, tökéletesen tiszta sosem lesz. Csak viszonylag.
De úgyis mindjárt jönnek a gyerekek és kezdődik a maszatolás.
Mert az élet maszatos.
A gyerekeknek ez még természetes, ők nem akarnak mindent megtisztítani, nem félnek összepiszkolni a kezüket.
Tudják, megtapasztalták milyen maszatos dolog a születés. Valószínűleg a halál is az. És az élet is. Maszatos.
Ha tiszta égi lények lennénk, a földi élet, a bűnök akkor is bemaszatolnának.
Ha megújulásra vágyunk, csak tiszta forrásból merítsünk. Csak azzal moshatjuk le.

Káoszkommandó: 59. nap - vasárnap / Boldog balsejtelem


A mély hiány kultúrájában sosem érezhetjük magunkat eléggé biztonságban, sosem lehetünk elég biztosak a dolgokban, az öröm néha bizony beugratásnak tűnhet. Reggel felébredve arra gondolunk: Jól megy a munka. A családban mindenki egészséges. Nincs éppen komoly válság. A ház is áll még. Tornázom és jól érzem magam. Ó, baszki. Ez gáz. Valami tuti nincs rendben.
Küszöbön áll a katasztrófa.
Ez túl szép, hogy igaz legyen.
A családi vakáción arról fantáziálunk mikor zuhan majd le a repülő, vagy süllyed el a hajó...
Mikor arról kezdtem kérdezgetni a kutatásom résztvevőit, hogy milyen élmények hatására érezték magukat leginkább esendőnek, nem számítottam arra, hogy az öröm a válaszok között lesz.
Sokkoló volt hallani, hogy az emberek leginkább az alábbi pillanatokban sebezhetőek:
- nézem az alvó gyermekeimet
- kimondom, hogy mennyire szeretem a férjem / feleségem
- gyereket szülök
- imádom a munkám
- boldog vagyok
- szerelmes vagyok
stb.
Idézet Brené Brown Bátraké a boldogság c. könyvből


A mai nap, advent harmadik vasárnapja, az öröm jelképe.
Öröm, boldogság, elégedettség, kiegyensúlyozottság... Milyen szép is lenne! 

A boldogság a Földön, csak egy kiváltságos kis csoportnak van fenntartva.
Azoknak, akik hajlandóak boldogok lenni.
Darnel Christian

Az élet tele van apró örömökkel. De vajon észre vesszük őket?
Tényleg olyan rémes lenne az életünk?
Netán rémképekkel szabotáljuk a boldogságunkat? Félünk, ha elhisszük szertefoszlik?
Úgy érezzük, nem vagyunk méltók rá? Nincs jogunk örülni, boldognak lenni?
Vagy csak félünk, hogy ha elveszítjük még jobban fog fájni?
A boldogság átéléséhez bátorság kell.

Karácsony estéjén az öröm hozzánk is bekopogtat, kérdés merjük-e befogadni...







Adventi kalendárium: december 14. / Angyal

Ma idegen tollakkal ékeskedem:

Süveges Gergő: Az igazi angyal


Káoszkommandó: 58. nap - szombat / Elég jó

Vajon jó anya vagyok?
Hány és hány anya teszi fel magának ezt a kérdést nap nap után? És vajon hányan mondják elégedetten maguknak, hogy igen elég jó.
Sokat köszönhetünk a gyermeklélektannak. Egyre többet tudunk a gyermeki lélekben zajló folyamatokról, egyre tudatosabban oda tudunk figyelni gyermekeink nevelésére. Ugyanakkor hatalmas felelősség, amit a pszichológusok a szülők, de legfőképpen az anyák vállára tettek. Már nem csak ételt kell tenni az asztalra, megvédeni attól, hogy elüsse őket az autó, de egy jó anya a gyermek lelkére is igyekszik vigyázni. Ám amióta a tudatalatti belépett a képbe, nem lehet benne bizonyos, hogy sikerrel járt-e, még évek múltán sem.
"Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy."
Az elvárások tengerében az anya képes teljesen elbizonytalanodni. Nem hiszi el, hogy létezik benne egy olyan ösztön, ami megmutatja a helyes irányt. Nem hiszi el, hogy lehet elég jó.
Hiszen erre számtalan bizonyítékot és tanút fel lehet sorakoztatni. Hisz a gyerek túl sokat sír, hisz ez a gyerek még csak nem is sír, hisz még nem szobatiszta, hisz túl korán lett szobatisztaságra szoktatva, hisz még mindig cumizik, hisz nem szopizott eleget...
Ez nem vezet sehova.
"Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz."
A gyermek legkönnyebben akkor van rendben, ha az anyuka rendben van. De ez nem azt jelenti, hogy egy anyuka szégyellje magát, ha válságba kerül. Ez sokkal inkább azt jelenti, hogy az anyukának saját magával is törődnie kell, saját magát is szeretnie kell, nem csak a családját.
Ezzel együtt fontos tudni, hogy a gyermek tőlünk különálló lény és saját öngyógyító mechanizmusa van. Minden szervezet képes önmagát gyógyítani, testi és lelki szinten is és az a jó hír, hogy a gyermekekben még sokkal kevesebb gátja van ennek, mint a felnőtteknél. Nem szégyellik, őszintén átélik a gondjaikat, képesek az ösztönös játékra. Ha hagyjuk szabadon kibontakozni ezekkel mind gyógyítani tudják az esetleges sebeiket.
No és az anyukák? Ők képesek gyógyulni? Vagy csak szidni magukat?
Önmagunk ellehetetlenítésének leghatásosabb módja, ha folyamatosan negatív üzenetekkel bombázzuk az önbecsülésünket.
Úgysem fog sikerülni! Egy csődtömeg vagy!... Mire tanítod a gyereket? Szép mondhatom! ... Talán, ha foglalkoznál is vele. De igazából kár a gőzért, te sose fogod tudni... sose fogod elérni... sose leszel igazán...
FlyLady azt mondja nem vagyunk fegyvertelenek a romboló hangokkal szemben.
Fogj egy darab papírt és egész nap figyelj. Ha hallasz egy negatív megjegyzést magadról a fejedben, gyorsan írd le. Este pedig írd át a mondatokat pozitív kicsengésűre. Nem kell hazudnod, csak a realitás talaján maradva légy kedves magadhoz.
Pl: Egy igazi házisárkány vagyok.
Helyett:
Nem vagyok házisárkány, csak nagyon fáradt vagyok ezért nehéz most kedvesen, türelmesen viselkedni.
Vagy:
Nálunk sosem lesz rend.
Helyett:
Képes vagyok használható rendet tartani két gyerek mellett is.
József Attila is megmondta (és ő tapasztalatból beszélt):
Ne légy komisz magadhoz!
Akkor se, ha soha senki nem mondja neked, hogy jó vagy.
Ne várd, hogy mások megbecsülnek.
Becsüld meg magad!

2014. december 13., szombat

Adventi kalendárium: december 13. / Jelenlét

Jelenlét

Légy itt és most!

Divatos szlogen. De vajon tudjuk, mit jelent?

Mikor legutóbb beteg voltam és csukott szemmel lábadoztam a kanapén, miközben a kölykök erre-arra nyöszörögtek a lakásban, a kislányom egyszercsak odajött hozzám:
- Mami, ébredj fel! Mosogassál!
- Ébren vagyok, picim, csak megbetegedtem. - válaszoltam még mindig csukott szemmel.
Mire ő, ellentmondást nem tűrő hangon:
- Mami, nyisd ki a szemed. - És azzal a lendülettel felcsippentette a pilláimat.

Azt hiszem őszintén megijesztette, hogy ennyire nem vagyok jelen, pedig tényleg nem aludtam, hallgattam mit csinálnak.
De számára ennél még az is jobb, ha mosogatok.

Én akkor valóban nem voltam teljesen jelen. De a Jóisten mindig valóban velünk van.
Mindig jelen van az életünkben.
Akkor is, ha nem látjuk és megijedünk, mint a kislányom.

2014. december 12., péntek

Káoszkommandó: 57. nap - péntek / Receptgyűjtemény

Receptgyűjtemény
A menütervezés óta sokkal jobban állok a főzéssel. Azóta csak egyetlen alkalommal estem pánikba, hogy mit ebédelünk ma, de akkor is könnyen megoldódott az ügy és mégsem kellett kaját rendelni.
Kiderült az is, hogy nem kell minden nap főznöm, elég 2-3 naponta, ami a nagyszülők hétvégi szállítmányaival és a mélyhűtött készletekkel együtt már nem is olyan megterhelő.
De a legjobb, hogy mivel egynlőre kifejezetten egyszerű, ismerős recepteket kerestem, egész sok sikerélményem volt.
És amikor vasárnap csak kikaptam a mélyhűtőből egy doboz szószos húst, főztem hozzá egy gyorsrizst és máris kész volt a finom ebéd... az olyan érzés volt, mintha egy szakácsnő gondoskodott volna rólunk és még a délelőttünk is szabad maradt.
A kezdeti lelkesedés után szeretném megtartani a lendületet. De ehhez az kell, hogy biztos tudás legyen a kezemben, hogy a receptek rutinból menjenek.
Van jópár szakácskönyvem és újabbnál újabb recepteket próbálok ki, valószínűleg, hogy ne unjam annyira a főzést. Így viszont jóval több energiát és odafigyelést igényel, plusz nincs egy alap repertoárom, amire támaszkodhatnék a nehezebb napokon, ha pedig a gyerekek megzavarnak elrontott ételek szegik a kedvem. Ha valami mégis jól sikerül, olyan ritkán főzöm meg újra, hogy teljesen feledésbe megy a recept. Ezen szeretnék változtatni, a háromszor megfőzöm projekttel.
Ez azt jelenti, hogy miután egyszer elkeszítem az adott ételt, és ízlik, akkor a következő alkalommal (néhány héten belül újra főzöm) jegyzeteket készítek róla. Hamarosan egy harmadik, a jegyzeteken alapuló tesztfőzést iktatok be. Ezek után, ha átmegy a rostán az étel bekerül a receptgyűjteménybe.
Mai tett:
Kakukkfüves csirkecomb

Adventi kalendárium: december 12. / Szentmise

Szentmise

Ma este egy szentmise a szívem minden dallama.

Szentmise érted, értetek. Sötét éjszakában járunk, az ádáz ellenség les ránk.
De ma egy szentmise a szívünk.

A közöny markába zuhantam, szorított, nem volt menekvés. A csalódás széttépte a szívem. Azt hiszem lassan nem is érzek, nem is élek. Minek a holnap. Lassan elveszek.
De ma mégis egy szentmise a szívem.

Félek, hova lépjek, merre menjek hirtelen. Azt hittem fontos vagyok, de csak játszom, Istenem.
Mikor az árnyak, démonok megtalálnak megállok szemközt velük.
Ma egy szentmise a szívem.

El nem tántoríthattok. Hát itt vagyok Uram, megtörve, megtörötten.

De ma egy szentmise a szívem.

És a holnap hamarosan eljövend.

2014. december 11., csütörtök

Káoszkommandó: 56. nap - csütörtök / Kukák

Szemetes kukák

Ma többek között folytattam a konyha lomtalanítását. Még a nasik vannak hátra, azt tudatosan máskorra hagytam, nehogy úgy járjak, mint tegnap és este hétkor jöjjön a K.O. De, hogy legyen ma valami új téma is, kimostam domestos-szal a kukákat és a szekrényt is, ahol a helyük van.
Majdnem gázálarcos meló volt.

Adventi kalendárium: december 11. / Hatalom

Hatalom

A hatalom előjel nélküli erő.
Önmagában se nem jó, se nem rossz.
Attól függ, mire használod.

Mi a hatalom?
A tudás? A felnőtt lét? A pénz?
A befolyás? Az erő? Az információ?
Egy láthatatlanná tévő köpönyeg?
Bármi is az, "Jóra használd!" - ez áll rajta.

A szerencse forgandó, a hatalom múlandó.
Mi az ami, valóban a hatalmamban áll?
Hatalmamban áll dönteni, hatalmamban áll változni, változtatni.

Bár ellentmondásnak tűnik,
de a szabad akarat és a gondviselés két olyan hatalom,
mely összhangban van egymással.



2014. december 10., szerda

Káoszkommandó: 55. nap - szerda / Konyhaszekrény

Konyhaszekrény

Azt hiszem ma túlvállaltam magam.

Igazából már tegnap hozzákezdtem a konyhaszekrény és a talaló átpakolásához, de természetesen ma sem sikerült teljesen befejezni. A fiókok annyira koszosak voltak, hogy azokat muszáj volt ki is mosni, a polcokat csak átpakoltam, kiválogattam.
Azért szó se róla, sokat haladtam vele, sok minden talált új helyet és döntöttem az évek óta pakolgatott izék sorsáról is.

Főleg említésre méltó teljesítmény, hogy a kis segédeim túlságosan nagy érdeklődést mutattak a dolog iránt. Gyermeki lelkesedésüknek egy tároló doboz és egy fiókalkatrész is áldozazul esett, ezeket kénytelen voltam a veszteség listára írni.

A nagy munka után estére már olyan fáradt lettem, hogy állva el tudtam volna aludni. A lakásban lévő általános kupival nem is sikerült megbírkózni.

Nem tudom, talán mégiscsak FlyLady-nek van igaza. Mert hónapokig nem tud az ember belekezdeni, aztán meg, alig tud leállni. Ő azt mondja, nem a motorunkkal van baj, az hajtana előre, hanem a fékkel és a gázzal.

Akárhogyis most van egy nagyrészt tiszta konyhaszekrényem és azért ez nagyon jó érzés.

Adventi kalendárium: december 10. / Sötét

Sötét
Különös, sötét téli éjszaka volt. A pásztorok a falu határában tanyáztak a didergő nyájjal. Unottan bámulták a tüzet.
Látszott bús leheletük a metsző hidegben.
Az égen a csillagok is bágyadtan pislákoltak, mintha csak a világ végét várnák, mikor letelik szolgálatuk.
Majd hirtelen nagy fényesség támadt. A pásztorok közt igen nagy riadalmat keltett. A fényből egy angyal lépett elő, s így szólt hozzájok:
- Nagy örömet mondok néktek, ne féljetek!

2014. december 8., hétfő

Káoszkommandó: 53. nap - hétfő / Lomtalanítás

Mai téma:

Lomtalanítás

Ma megkezdődött advent második fele, én pedig a kommandózásban új szintre léptem.
A mindennapi rutintevékenységeket nagyjából felépítettem, már csak gyakorolni kell, hogy megszilárduljanak. A felszínen lévő rendetlenséget is eltűntettem, ami persze folyamatosan újratermelődik, de így már nem tart beláthatatlan ideig visszaállítani.
Az újratermelődésnek két oka van: a lányom és a fiam. Nem, nem, nem erre gondoltam. Az egyik az, hogy használjuk, a másik, hogy sok használaton kívüli cuccot tárolunk. Pedig FlyLady is megmondta, hogy a lomot nem lehet rendben tartani. Minden felesleges cucc lom, legyen szó akár papírszemétről, akár lejárt tusfürdőkről, akár kerülgetett bútorokról. Ahhoz, hogy a lakás otthonos legyen meg kell szabadulnunk a lomoktól.
Így hát hogy az eredmények nálunk is tartósak legyenek nagyarányú lomtalanításba fogtam. A fürdőszobával kezdtem. Előszőr 15 perces etapokban, hogy ne fulladjak bele, de a végére annyira belejöttem, hogy alig bírtam leállni.
A lomtalanítás nem azért olyan lassú munka, mert olyan nagy volumenű dolog, hanem mert valójában lelki folyamat. A tárgyakkal - akár még egy sarokpuhító krémmel is - érzelmi kapcsokatba kerülünk, szimbolikus jelentést hordoznak. A notórius gyűjtögetők - mint, például én - titokban valódi gyászt éreznek, ha valamit ki kell dobni. Ki tudja mi mindenre lett volna jó! Illetve vagyoni helyzettől függetlenül eleve rossz érzés valamit kidobni, akkor is ha ez az ésszerű döntés.
Viszont, ha sikerül a megkönnyebbülés is valóságos.

Mottó:
A lomtalanítás felszabadít!

Mai tett:
Kidobtam a fürdőszobából az ezer éve lejárt kenceficéket. A maradékot pedig némi fiók kitörlés után újra rendeztem. Este miközben a gyerekek fürödtek még némi portörlést is elvégeztem.

Kihívás:
Minden nap kilomtalanítom a lakás egy zugát. Az lenne a szép, ha karácsonyig végig tudnék menni az egész lakáson. De egyszerre nem vállalok túl sokat, nehogy besokalljak. Jutok, ameddig jutok.

Elég jó küldetés:
Minden nap minimum 15 percet lomtalanítok.

Mérleg:
Asztal :)    söprés :)    mosogatás :(    sikavaka :)   napirend :)    Indulatkezelés :)   lomtalanítás :)   mosás :)    ajándékok :)    előszoba :)   pelenkázó :)

Adventi kalendárium: december 8. / Kérés

Kérés

Ha lehetne három kívánságod, te mit kérnél? Egészséget, gazdagságot, boldog családot, Föld körüli utazást? Nehéz dönteni...
Igazából nem nagyon tudjuk, mi tesz minket boldoggá. Tele vagyunk vágyakkal, de hogy valójában mire van szükségünk...?
Az kissé homályos.
Valahogy úgy, mint a gyerekek, akik édességre vágynak.

Az igazi kívánságok, kérések, imák másról szólnak.

Kérlek, Uram, adj erőt, hogy elviseljem, amit rám mér a sors, nyitott szemet, hogy meglássam a jó dolgokat, hitet, hogy bízni tudjak benned. Adj lehetőséget, hogy kibontakozhassam. Adj tehetséget, kitartást, hogy munkálkodhassam. Adj szabadságot és bátorságot, hogy éljek a lehetőségeimmel.
Adj alázatot, hogy mindig tudjak tanulni. És mindehhez adj társat, társakat, akik velem együtt jönnek, elkísérnek az úton.

Ő az iránytű ezen az úton, hogy el sose tévedjünk.

2014. december 7., vasárnap

Adventi kalendárium: december 7. / Társ

Társ

A valódi társ az, aki jóban, rosszban melletted marad. Aki nem azért van veled, mert jó veled lenni, vagy valamiért, amit együtt csináltok.
A társ, a valódi társ, önmagad miatt akar veled lenni, akármilyen is vagy, ha rossz vagy akkor is.
Minden körülmények között, végletekig elkötelezett melletted.
Mind erre vágyunk, mind ezt keressük.

Talán csak egyetlen ember van, aki mindig képes erre.

Káoszkommandó: 52. nap - vasárnap / Mi értelme?

Az elmúlt napok bejegyzéseiből is kitünik, hogy a gyereknevelés komolyan próbára teszi a szülőket.
A legnehezebb feladat, hogy a nehézségek után képesek legyünk feltöltődni, új lendületet venni. Mert nagyon el tudnak használni, nagyon el tudnak bizonytalanítani és a mindennapi küzdelmek között könnyen szem elől téveszthetjük a célt.
Néhány hónapja én is már csak azzal foglalkoztam, hogy valahogy túléljük a napot. Úgy éreztem, hogy belefáradtam az egészbe. De néhány élmény mégis új lendületet adott és belefogtam a káoszkommandóba.

Most ősszel több baba is született a környezetemben. A családjaiknál tett látogatások egészen feltöltöttek.
A sok itthoni bizonytalankodás után egészen furcsa érzés volt, hogy milyen rutinosan nyúlok már a picikhez, hogy nem kérdés, hogyan etetném, hogyan altatnám őket. Az óvodás kor nagy kérdései micsoda fejtörést okoznak és ezzel szemben mennyire letisztultak a fejemben a válaszok a szoptatással és az első hetek egyéb problémáival kapcsolatban.
A magabiztosság egészen mámorító volt.

Mikor hazajöttem és újra a dackorszak kellős közepén találtam magam, megint remegni kezdett a gyomrom, nem csak a méregtől, hanem a tehetetlenségtől is. Ugyanazt a tétova kilátástalanságot éreztem, mint a kezdő anyukák: ennek sosem lesz vége.
Az elején én is ugyanilyen elveszett voltam, ugyanúgy keresgéltem az utam, mint ők. Nem azért vagyok most olyan magabiztos, mert mindig is jobban értettem az újszülöttekhez, hanem azért, mert kétszer már végigcsináltam az egészet. Viszont dacos óvodással még sosem volt dolgom. Ezért bénázom most annyit, mert járatlan úton török előre.

Ha ezekre az újdonsült anyukákra nézek, nem érzem problémának, hogy félve keresik a válaszokat, megértem, ha nincs mindenről határozott véleményük, ha nem mindenben tájékozottak, átérzem az apró cseprő gondjaik feletti feszült gondolkodást.
Úgy éreztem ez a helyzezből adódó sajátosság, hogy ők első babások, de valójában alig van jelentősége. Magammal kapcsolatban mégis miért szégyenlem, ha nem megy minden elsőre olyan flottul. Ha őket tudom bíztazni, hogy higgyenek magukban, nem kell annyit aggódni, akkor magammal miért nem tudom megtenni ugyanezt? Miért nem ismerem el, hogy természetes, hogy nem tudok úgy viselkedni, mint egy profi anyuka? Hiszen a saját korosztályommal én is kezdő vagyok!

Ez a gondolat megnyugtatott.
De más is volt még.
Ahogy ringattam a kis jövevényeket felrémlett a kislányommal töltött első hetek, hónapok hangulata. Hogy milyen fontos feladatnak éreztem a baba körüli teendőket, mennyire belemerültem az anyaságba. Milyen jó volt, hogy semmi másra nem kellett koncentrálnom, hogy a gyes-gyed rendszere lehetőséget adott nekünk erre. Hogy azzal, hogy itthon lehetek - még ha sokszor nehéz is már, meg sok is az itthonlétből - de hiszem, hogy az itthon töltött évekkel nagy ajándékot adok a gyermekeimnek.

Mert mi is az, ami olyan különleges ebben az időszakban?
A gyerekek kiszolgáltatottsága. Hogy mi vagyunk neki azok, akik közvetítik a világot, akiktől megtanulja az első leckét az életről, akik megmutatjuk, hogyan lehet megküzdeni a nehézségekkel, vagy milyen érzés az, ha valaki szereti őket.

Nagy felelősség ez, könnyű rajta aggodalmaskodni. De ezeknek a babáknak a szemében nem az elvárást, hanem az őszinte érdeklődést láttam, nem a felelősség nehezedett rám, hanem a lehetőség adott szárnyakat.

Hazajöttem és ránéztem a kislányomra. Ő miért lenne más? Csak azért mert önálló akarata van? Csak azért mert már vannak saját gondolatai, tulajdonságai? Azért mert dacos, azért mert komisz? Attól, hogy már van saját élete, attól a referencia pont még mindig én vagyok neki.

És akkor megláttam az értelmet a mindennapi csatározások mögött.
Megláttam bennük a lehetőséget a tanításra. Hogy a segítségükkel tudom átadni a gyerekeimnek azokat a dolgokat, amiket valóban fontosnak tartok az életben.

Isten engem úgy segéljen.

2014. december 6., szombat

Adventi kalendárium: december 6. / Kapcsolat

Kapcsolat

Kapcsolatokra teremtettünk.
Ez az egyetlen, a minőségi kapcsolatok,
amik valóban boldoggá tudják tenni egy ember életét.
Kapcsolat a többi emberrel.
Kapcsolat Istennel.
Olthatatlan vágy él bennünk, hogy egyesüljünk,
hogy meghitt közelségbe kerüljünk egymással.
Mégis milyen nehéz legyőzni a közöttünk lévő űrt.
Néha milyen nehezen találunk el egymáshoz.

De Ő mindig eltalál hozzánk.
Azért jön, hogy valódi kapcsolatba kerüljünk.



Káoszkommandó: 51. nap - szombat / Indulatkezelés

Mai téma:

Indulatkezelés

Mottó:
Az, hogy milyen ember vagy
nem az érzelmeiden múlik,
hanem azon, ami az érzelmek
után következik. 

Egy gyerek olyan indulatokat képes kihozni a szüleiből, amiről a legmerészebb álmukban sem gondolták, hogy bennük megvan.
Hiába, a gyerekek ismerik az összes gyenge pontunkat. Lehetetlen rejtegetni. Professzionális módon értenek hozzá, hogy az őrületbe kergessenek.

Mindenkinél egyéni, hogy hol szakad el a cérna, de mivel minden korszak merőben más hozzáállást kíván a szülőtől, lehetetlen, hogy valakinek mindegyik feküdjön. Előbb utóbb eljön a tehetetlenség érzése és elkezdünk neheztelni a drágalátos kis csemeténkre. Sőt attól tartok nincs olyan szülő, akinek élete során ne jönne el az a pont, hogy na most menten megnyúzom ezt a gyereket! 
Mit csinál ilyenkor a gyanútlan, odaadó anyuka? Mély lelkiismeret furdalásba süpped. Te szent ég, miket érzek, miket gondolok a drága, irinyó-pirinyó kis bogárkámról.

Valójában nagyon megrémülünk ilyenkor. Hát milyen anya vagyok én? Anya az ilyen egyáltalán?
Ha ilyen helyzetbe kerülünk a környezet sem sokat segít. Az anyaság sötét oldaláról nem szokás beszélni. Az ilyen maszatos dolgokat senki nem reklámozza. Ha megkérded a szomszéd anyukát, hogy hogy van, sose fogja azt válaszolni: Rosszul, tegnap este gyűlöltem a gyerekeimet.
Ha esetleg te veszed a bátorságot, hogy panaszkodj valakinek, esélyes, hogy lehurrognak: Jaj, ugyan már nézd milyen cuki. Vagy: Ne nyafogj, arany életed van.

Az, hogy az elkeseredett pillanatainkban mit érzünk a gyerekeink iránt, az minden anyukának a legsötétebb, féltve őrzött titka.

És mivel ezt a témát ilyen mély szégyen övezi, az ösztönös reakció, amit ezekkel az érzelmekkel teszünk, az legtöbb esetben az elfojtás.
Nem, nem. Egy anya nem érez így a tulajdon magzata iránt. Ezt nem szabad. Ez bűn.

És mit csinálnak odabent ezek az elfojtott érzelmek?
Mindenféle csúnyaságot. Mint egy kezeletlen fertőzés terjednek a lelkünkben. Egyéni, hogy ezek után mi történik. Lehet, hogy megbetegszünk, lehet, hogy rémálmaink lesznek, tömjük magunkba a csokit, vagy kompenzálni kezdünk, esetleg belefásulunk vagy időzített bombaként kezdünk működni.
Mire gondolok? Amikor tűrünk, tűrünk, tűrünk, és még tűrünk (mert egy jó anya türelmes), majd egyszer csak felrobbanunk és minden feszültségünket a gyereken vezetjük le. Ilyenkor történik az, hogy káromkodunk vele, szidjuk mint a bokrot, sőt megalázzuk, ráncigáljuk, felpofozzuk és a többi. Ekkor elveszítjük a kontrollt és többé nem vagyunk urai a tetteinknek. Majd miután elvonultak a viharfelhők mellbevág a lelkiismeret furdalás. És még mélyebbre süllyedünk az egészben: még tovább tűrünk, majd még nagyobbat robbanunk.



És mindez miért? Mert megrettenünk, azoktól a heves érzelmektől, amiket a gyerekeink képesek belőlünk kiváltani. Azt gondoljuk ez nem normális. Pedig, ha jobban belegondolunk...
Ki tud igazán heves érzelmeket kiváltani belőlünk, leginkább az, aki közel áll hozzánk. Lehetünk nagyon dühösek a főnökre, de az összehasonlíthatatlan, azzal, amikor a szeretteinkre haragszunk.

De vajon honnan jönnek azok a ki nem mondott, de nagyon is elterjedt eszmék, hogy egy jó anya, tovább megyek, egy türelmes anya, sosem dühös a csemetéjére? Hogy a gyerekekhez türelem és következetesség kell és ez azt jelenti, hogy az érzelmeidet semmibe véve tudatosan, hideg fejjel cselekszel? Hogy ha elragad a szeretethullám, az szuper, de ha a vörös köd önti el az agyadat az az ördög műve? Hogy a jó viselkedéshez fegyelem kell és a fegyelmezésbe az érzelmek nem férnek bele? Hogy egy anyukának ki kell válogatni az érzelmeit, hogy az anyaságba csak a pozitív érzelmek férnek bele? Még ha ezek az állítások meg is állnák a helyüket, akkor is hol marad a szenvedély, az őszinteség? De az igazi baj az, hogy ezek felvetések mérföldekre vannak az igazságtól, mi több a normálistól.

Kérdezem én: Ha épp a kicsi orrát szívod és a nagy a fejedet püföli egy párnával, arra mi a reális érzelmi reakció? Ha épp próbálod nagy nehezen elaltatni a síró kicsi babát és bejön a nagy és vihogva elkezdni fel-le kapcsolgatni a lámpát? Ha több hónapnyi elégtelen alvás után a csemetéd odajön hozzád és puszta szeretetből élesen a füledbe nyerít? Amikor több napja nem fürödtél, és amikor végre eléred a fürdőszobát, a kicsi drága belekezd a jól ismert szimfóniába? Ha semmi másra nem vágysz csak egy kis életmentő alvásra és közben a lakás mindkét szobájában torka szakadtából sír egy-egy gyerek? Kérdezem én ilyenkor mi lenne a normális érzelmi reakció?

A legnagyobb gond, ami miatt nem merjük még magunk előtt sem felvállalni az ilyenkor feltörő érzelmeket, az az, hogy az érzelmeinket összekeverjük a tetteinkkel. Vétkeztem ellened és embertársaim ellen gondolattal, szóval, cselekedettel. Tehát elég csak gondolni rá és máris bűnt követtünk el. Várjunk csak! Gondolattal, szóval, cselekedettel. De nem érzelemmel!!!

"Fontos egymástól megkülönböztetni az érzéseket, a gondolatokat és az ítéleteket. Mielőtt egy döntés megszületne, különböző lehetőségeket mérlegelünk, melyekhez különböző érzések kapcsolódnak. Az érzés spontán belső reakció egy személlyel, hellyel, helyzettel vagy eseménnyel kapcsolatban."
Nemes Ödön: Párbeszélgetés

Tehát az érzelem spontán belső reakció valamire. Spontán reakció, tehát nem vagyunk érte felelősek, tehát van létjogosultsága. Erkölcsi szempontból nincsenek jó és rossz érzelmek. Viszont az érzelmekben hatalmas lehetőség, energia rejlik. A rosszakban is. A cél nem az, hogy megváltoztassuk őket, hanem, hogy megtanuljuk őket kezelni. Mert az, hogy milyen ember vagy nem az érzelmeiden múlik, hanem azon, ami az érzelmek után következik. 

Régebben azt gondoltam, hogy ha sikerül megoldani a problémáinkat, ha jobban szót értek majd a gyerekeinkkel, ha kipihenem magam... satöbbi... akkor képes leszek megelőzni azt, hogy agresszív és hasonlóan negatív érzelmeim legyenek a gyerekeimmel kapcsolatban. Egyszer csak rádöbbentem arra, hogy ez mekkora egy ökörség.

Az élet a zajlik, vannak negatív kicsengésű történések. Még egy gyerek-szülő kapcsolatban is. Épp ott ne lenne??? Nem lehet mindig üdvözült mosollyal simogatni a gyerek fejét. Ha pedig a harag, a düh, a csalódottság és a többi, mind természetes érzelem ebben a kapcsolatban, akkor az azt is jelenti, hogy nem kell a negatív érzelmeket megelőzni, megsemmisíteni, elnyomni még csak megváltoztatni sem. Éppen ellenkezőleg! Az érzelmeket, a negatívakat, a pozitívakat egyaránt, át kell élni. Tudatosítani kell őket és átélni, hogy valamit kezdeni tudjunk velük. Nem épp ezt akarjuk a gyerekeinknek is megtanítani?

Szép elmélet. De tovább megyek. Kipróbálom mit jelent ez a gyakorlatban. Szegény első gyerekek, a kísérleti nyulak. De ez az egyetlen esélyünk, hogy fejlődjünk.
Lássuk tehát. Kutyaharapás szőrivel.

Mai tett:

Minden alkalommal, amikor ma a gyerekeim felbosszantottak - és ma erre számos alkalom volt, a drága jó Mikulás bácsi több tonnányi csokoládéja úgy hatott rájuk, mint valami koffeinbomba (igen én vagyok az anyjuk és hagytam) - szóval, amikor felbosszantottak és elöntötte az agyamat a vörös köd és jöttek a gonoszabbnál gonoszabb gondolatok, akkor nem álltam ellen az érzésnek. Nem szégyelltem el magam, nem akartam másként érzeni, meglátni bennük a jót, nem tereltem el a gondolataimat, nem gondoltam arra, hogy türelmesebbnek kell lennem velük. Hanem belemerültem az érzésbe. Néha még rá is játszottam. Igen, tényleg kibírhatatlanok. Annyira, de annyira elegem van belőlük. Hogy tudnak így viselkedni?!? Utálom őket!
Ilyenekre gondoltam, ezt ismételgettem magamban, néha behunyt szemmel, hogy az átélés valódi legyen.

És nem fogjátok ki találni mi történt! Magam is alig hittem.
Ahelyett, hogy egyre és egyre dühösebb lettem volna, ahelyett hogy belelovaltam volna magam, furcsa módon a negatív érzések ereje szépen lassan kifújt. Valahogy maguktól lecsendesültek. Mintha a kuktából jött volna ki a gőz. Kijött és nincs tovább. Ennyi.

Estére már alig maradt a hónapok óta magammal cipelt ingerültségemből. Sőt elő elő tört belőlem, hogy valójában mennyire odavagyok értük, attól függetlenül, hogy milyen komiszak.

Azzal, hogy az érzelmeimet szabadjára engedtem, visszanyertem az irányítást az indulataim felett.



A módszer eddig bevált, a kísérletet folytatom. De otthon mindenki csak saját felelősségre próbálja ki! ;)

2014. december 4., csütörtök

Adventi kalendárium: december 5. / Hivatás

Hivatás

Céllal küldtek le minket a Földre. Dolgunk van itt.
Ez az, amit én hivatásnak nevezek.

Íly módon bármiből lehet hivatást csinálni. Egy utcaseprő is lehet elhivatott. Sőt bármilyen szerepedet megélheted hivatásként. Mert nem az számít, mit csinálsz, hanem hogy hogyan. Szívvel lélekkel, vagy életuntan?

Máriának az anyaság lett szent hivatása. Isten úgy látta jónak, hogy az élet az anyai méhben induljon. Jézus is ezen az úton jött értünk.

Káoszkommandó: 50. nap - péntek / Önállóság

Önállóságra nevelés

Hogyan nevelhetünk egy gyereket önállóságra?
Egyszerű: semmit nem csináljunk meg a gyerek helyett, amire önállóan képes.

"Ha elvégzni gyermeke helyett azokat a feladatokat, amelyeket már ő is el tudna látni, az azt jelenti, hogy nem tiszteli őt eléggé. Ha tisztelettel bánik vele, akkor életkorától függően a legjobbat várja tőle." - mondja Kevin Leman a Péntekre új gyerek című könyvében.

Szóval hogy is van ez? A gyerek nyafog, hogy nem akar/nem tud felöltözni, én felöltöztetem gyorsan mert úgy egyszerűbbnek tűnik. És közben mi történik? Azt üzenem a gyereknek, hogy béna, nem nézem ki belőle, hogy képes rá (Jaj, kicsim, ne vacakolj már annyit.) Ezzel csak óriáscsecsemőt nevelek. Ráadásul mártírnak érzem magam, amiért mindent nekem kell csinálni. A gyerek közben érzi, hogy valami nem stimmel és elkezd ellenállni, komiszkodni, ettől persze csak még jobban felhúzom magam, amiért én mindent megteszek és ez a hála. És be is indul az öngerjesztő folyamat. Valójában ez egy tipikus vesztes-vesztes alku.

Ellenben, ha a gyerek önállóan elvégzi a feladatait, azzal mindenki jól jár. A gyerek tanul és fejlődik, sőt nő az önbecsülése. Nekem pedig kevesebb feladatom lesz, kevesebb a huza-vona és ráadásul büszke is lehetek rá.

Mai tett:
Ma reggel nem öltöztettem fel erőnek erejével a kislányomat. Mivel semmilyen ráhatásra nem volt hajlandó felöltözni, induláskor kint találta magát az ajtó előtt félig pizsamában. Tőlünk zengett a lakópark, de egyből jobban ment az öltözés.

Kihívás:
Nem végzem el a gyerekek helyett amit már meg tudnak tenni. Segítség nyújtásnál mérlegelem mennyire fáradtak és egyéb tényezőket, de igyekszem minél inkább háttérbe vonulni. Amennyiben nem végzi el a feladatát, annak valamilyen egyszerű, negatív következménye lesz. (Csak semmi beválthatatlan fenyegetőzés)

Mérleg:
Porszivozas :)   wc :)    mosogatas :)

2014. december 3., szerda

Adventi kalendárium: december 4. / Kicsinyek

Kicsinyek

Kicsinyek vagyunk mindannyian. Porszemek. Kicsik vagyunk a hitben, a szeretetben, a bátorságban, a harcban, az engedelmességben. Mégis minden hajunk szálát számon tartják. Féltenek, óvnak, szeretnek bennünket.

Gondoskodnak rólunk.
Nincs mit csodálni. Ember és állat talán nem pont a kicsinyeit félti a legjobban? Miért lenne más az Isten?
Hiszen egyszülött fiát is kicsiny gyermek képében küldte le hozzánk a Földre.

Káoszkommandó: 49. nap - csütörtök / Mosogató

Mosogató

Mai tett:
Kisúroltam a mosogatót. Csillog. Úgy igazi FlyLady-sen. És reggel, ha felkelek, majd rám mosolyog.

2014. december 2., kedd

Adventi kalendárium: december 3. / Szegénység

Szegénység

Szegénység. Gazdagság. Van, akinek több jutott, van, akinek kevesebb. De mindenki többet akar, és még többet. Pedig a valódi szegénység belül van.

Szegény az az ember, akinek nincsenek álmai. Szegény az, akinek nincs fantáziája.
Végtelenül szegény az, akinek nincs barátja, nincsen családja. Aki nem képes a szeretet áramoltatására, akiben megakad a jó.
Szegény az, aki már nem hisz a csodában.

De Ő a szegényekért is eljön. Őértük jön el csak igazán.

Káoszkommandó: 48. nap - szerda / Polcok

Mai téma:
Polcok és társai
A tegnapi szekrény lepakoláson felbuzdulva, úgy döntöttem, a tegnapi metódust kiterjesztem az egész lakásra. Vagyis minden felesleges cuccot eltüntetek szem elől, mindenhonnan. Besuvasztom a szekrénybe vagy nem tom, csak ne nyomasszanak itt alattomosan. Levegőt!
Mottó:
Ha a rendetlenség nem látszik, akkor nincs is.
Mai tett:
Eltűntettem szem elöl az összes felesleges vagy nem oda való cuccot: a konyha polcokról, a fürdőszoba polcról, a könyves polcokról, kivéve a vécéből. Most egészen úgy néz ki, mintha rend lenne. (Persze csak addig, amíg fel nem kel a gyerek.)
Kihívás:
A polcokat nem pakoljuk újra tele.
Elég jó küldetés:
Hetente egyszer leellenőrzöm a polcokat és lepakolom, ha kell.

Adventi kalendárium: december 2. / Bölcsesség

Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. (Lk 10,21)

Bölcsesség

Valami végtelen bölcsesség vesz minket körül. Ott van a levél erezetében, a szavak erejében, a gyógyszer hatóanyagában, a fogaskerék kattanásában, egy szemvillanásban.

Persze kutathatjuk, de minél többet merünk ki belőle, annál több marad. Mert ez feneketlen tó. Nem tehetsz rá szert, nem teheted magadévá. De megmerítkezhetsz benne.

Ő nem azért jön el, hogy elhozza nékünk a bölcsességet, hanem, hogy megmutassa, benne élünk.

Káoszkommandó: 47. nap - kedd / Nappali szekrény

Mai téma:

Nappali szekrény

A rend érzete szempontjából nagyon sokat számítanak az üres felületek. Ha a polcok és minden létező felület dugig van cuccokkal az egészen nyomasztó tud lenni.
A polcok akkor sugároznak nyugalmat, ha szellősek. Persze azt a fajta levegős elrendezést, ami az Ikeában tapasztalható a való életben nehéz elérni, de azért törekedhetünk erre.

Mottó:
A kevesebb több.

Mai tett:
Lepakoltam a nappali szekrény polcait. Eltüntettem, ami nem oda  való volt. A könyvek, mappák, kütyük és az ékszeres dobozkák most viszonylag kiegyensúlyozottan sorakoznak a polcokon.

Kihívás:
Nem pakoljuk újra tele a szekrény polcait. Mindent a helyére teszünk.

Elég jó küldetés:
Hetente egyszer lepakolom a nappali polcokra véletlenül lerakódott cuccokat.

Mérleg:
Reggeli rutin :)    sika vaka :)    mosás :)    edényszárító :)     ajándékok :)    magyarázat :)

Adventi kalendárium: december 1. / Várakozás

Az ünnepre készülés nem merülhet ki abban, hogy kitakarítjuk, feldíszítjük a lakást. Ünneplőbe kell öltöztessük a lelkünket is.

Ennek jegyében minden nap küldök pár gondolatot. Felváltva érkeznek így a káoszkommandó praktikusabb feladataival.

Az írások egy adventi napló kapcsán keletkeztek, amit egy barátnőmtől kaptam lelki ajándék gyanánt. Minden napra volt egy kis üres lapocska, ötletesen összefűzve és minden lapon egy-egy szó inspirációként. Én szorgalmasan kitöltöttem minden nap, így létre jött egy nagyon személyes ajándék, ami minden évben újra meg újra örömet okoz.
Most ezt megosztom veletek is, fogadjátok szeretettel és tartsátok szem előtt, hogy egy ötlet, hogy az odafigyelés az ajándékok esetében jóval többet számít, mint a bekerülési érték.



Várakozás

Mindannyian várunk valamire.
Várjuk, hogy hazajöjjön a férjünk.
Várjuk, hogy kialudjanak a fények.
Várjuk, hogy kiderüljön a lényeg.
Várjuk, hogy szólítsanak minket az ablakhoz.
Várjuk, hogy megkapjuk a választ.
Várjuk, hogy végre felébredjünk.

És mégis rég elfelejtettük az igazi várakozás
perzselő izgalmát.
Gyermekkorunk karácsonyait.

Pedig most nem más jön el, mint Ő.
Személyesen. Igazából. Valóban.
Hamarosan...




Káoszkommandó: 46. nap - hétfő / Lemaradás

Mai téma:

Lemaradás

Ma lemaradtam a tennivalóimmal, mint a borravaló. Ennek számos oka volt. Részben én tehettem róla, részben más. De mindegy is, így alakult és kész.

Tudjátok, hogyan lehet a lemaradást behozni? Úgy, hogy nem hozzuk be sehogy. Ha elfelejtette bevenni a gyógyszert, ne vegyen be dupla adagot, folytassa a kezelést a megszokott módon. Ez áll minden betegtájékoztatóban.
Én is ezt fogom tenni: holnap ott folytatom, ahol abbahagytam.

Mottó:
Nem vagy lemaradva. Csak ugorj neki ott, ahol vagy. /FlyLady/

2014. december 1., hétfő

Káoszkommandó: 45. nap - vasárnap / Advent

A karácsony misztériuma


Ma hivatalosan is megkezdődött az advent, a karácsonyi várakozás ideje.
Készülődünk az ünnepre.

De tudjuk azt, hogy pontosan mit ünnepelünk, tudjuk azt, hogy mit várunk annyira? Mi fog történni azon az estén 24 nap múlva?

Gyermekkoromban úgy gondoltam a karácsony maga a csoda. Azon az estén bármi megtörténhet. Nem is az ajándékok miatt. Valami másról volt szó. Napközben nálunk általában teljes fejetlenség volt. Őrült takarítás, mézeskalács sütés, apukám szitkozódott a fa miatt és ezerszer elátkozta ezt a napot, délután rohanás volt a nagyszülőkhöz... Szóval teljes káosz.

De este, amikor hazaértünk és végre valahára meggyújtottuk a gyertyákat a karácsonyfán egyeriben minden megváltozott.
Kisimultak a ráncok, elmúlt minden baj, nem számítottak a feszültségek, nem számítottak a hétköznapok. Az idő elfolyt. És mi megálltunk.
Még az ajándékok sem voltak igazán fontosak. Csak, hogy végre valóban együtt van a család, lélekben is.

A Mennyből az angyalt énekeltük és én úgy éreztem tényleg angyalok lepték el a szobát és mindent jóra fordítottak. Az esztendő során voltak jobb és rosszabb napok, amik véletlenszerűen váltogatták egymást, de egyvalami biztos volt: Karácsony szent estéjén meghittség költözik az otthonunkba.
Hát mi ezt vártuk gyerekként, nem a nagy ajándékokat, hanem azt a bizonyos pillanatot.


Mikor felnőttként templomba kezdtem járni, a szentbeszédekben is hallottam erről a csodáról, ami a karácsony mögött rejtőzik. Ez nem egyszerűen a szeretet ünnepe, amikor megpróbálunk kedvesek lenni a családtagjainkhoz, nem egy 2000 évvel ezelőtt élt híres ember születésnapja. Ez sokkal több.


Az adventben az éjszakák egyre hosszabbak, hajtjuk az ajándékokat, veszekszünk, stresszelünk, egyre sűrűbb körülöttünk a sötétség. A vasárnapi szentimisén azt mondta a pap, az advent nem békés várakozás, hanem a jó és a rossz harca, a kételkedés és a remény, a rend és a káosz harca, a fényé és a sötétségé. A karácsonyi nagytakarítással, az ajándékozási lázzal te is részese vagy a küzdelemnek.

Elcsüggedünk, bele is fáradunk. De azt mondja az angyal a karácsonyi énekben: Örömet mondok néktek, ne féljetek, mert ma születék, a ti üdvösségtek.
Karácsony szent estéjén most is eljön majd hozzánk a fény. Csak álljunk készen, hogy befogadjuk.

Erről szól az advent, hogy elkészüljünk, hogy el merjük hinni, amikor itt a pillanat.