PÓTOLHATATLAN ÉRTÉK VAGY A GYEREKEID SZÁMÁRA!
EZT SOHA NE FELEDD!

Kéred az e-magazint? Ide írd az e-mail címed:

2014. február 28., péntek

Ennyi

A kislányom három éves, a kisfiam 9 hónapos.

Kész. Ki vagyok!
Hulla fáradt vagyok!
Bármit megadnék egy kis alvásért.
Nem! Sok alvásét! Bármit!
Bármit?
Tulajdonképpen sejtem mit kellene tennem, azért, hogy a gyerekeim átaludják az éjszakát. De jelen pillanatban úgy érzem túl nagy erőfeszítésbe, áldozatba kerülne.
Ahhoz meg kellene változnom!
De ahhoz túl fáradt vagyok és túl sok mindent adtam már fel eddig is.
Hát ennyi.
A kör bezárult.



A fülbemászó mamát a kikelt ivadékai felfalják. Olvasd el még egyszer. A fülbemászó anyukát tulajdon kölykei zabálják fel miután kikeltek a tojásból!!!
Brutális, mi?
Na, én pontosan így érzem magam! Az anyaság felemészt. Szépen lassan eltűnök, elfogyok és a végén csak egy cérnaszál marad belőlem. (Volt egy ilyen mese is... nem tudja valaki a címét?)
Talán még van remény és felgyógyulok ebből a speciális mamabetegségből. Vagy lehet hogy csak a régi önmagam lesz az enyészeté és az, akivé válok sokkal közelebb lesz ahhoz, aki valójában vagyok. Remélem...

Három év

Kislányom 3 éves, kisfiam 9 hónapos



Ma van a kislányom születésnapja. Három évvel ezelőtt, azon a megismételhetetlen, varázslatos napon világra jött. Istenem, csodák omlanak ki érintésed alól. Mily hatalmas, tiszta erő vagy, ki teremteni képes.

"Úgy néztem magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csodára, az ember fiára,
kezeire, nyírott hajára."
Szécsi Margit: Úgy néztem

Három éve. Már több, mint három éve anyuka vagyok. Már több, mint három éve itthon vagyok. Hinnétek? Egyszerre érzem azt, hogy repül az idő és azt, hogy megállt. Egyszerre volt ez a legboldogabb időszaka az életemnek és a legküzdelmesebb. Egyszerre vagyok ugyanaz, mint annak előtte és egyszerre valaki egészen más. Egyszerre vagyok teli vágyakkal, álmokkal és egyszerre vagyok fásult, kiégett. Egyszerre energikus és tettre kész és halálosan fáradt. Sokkal jobban ismerem magam, mint valaha és mégis fogalmam sincs ki vagyok. Egyszerre vagyok sikeres és vesztes. Egyszerre a helyzet ura és csődtömeg. Egyszerre vagyok nagyon önmagam és senki sem feloldódva mások életében.

Egyszeriben anya vagyok, már nem vitathatom.





2014. február 25., kedd

És most valóban megszületett

A kislányom 3 éves, a kisfiam 9 hónapos.

Azt mondják az emberpalántának további 9 hónapig kellene még az anyaméhben maradnia, hogy az állatokhoz hasonlóan, teljesen életképesen jöjjön a világra. Csak akkor nem férne át a medencecsonton.
Hát itt a bizonyíték, hogy ez igaz:

Az éjszaka félhomályában cuppogás hallatszik. Az ágyon lágyan hullámzik a paplan. Nem tudni hol kezdődik a baba és hol végződik a mama. Összefonódtak. Olyan, mint egy álom.
A mama sem igazán tudja, hogy ébren van-e vagy csak álmodik. A szempillái elnehezülnek. Őszintén szólva, már nagyon szeretne aludni. A baba szopó ritmusa is lassul, már csak néha-néha kortyol bele a tejbe. A mama lágyan lecsatlakoztatja a pici puha ajkakat.
Mocorgás. Nyöszörgés. Keresgélés.
Naaa! Hová lett a cici?!
A mama elterelésként egy cumit dug a szájába. Elég lesz ennyi tejecske, kicsim. A mamának is szüksége van alvásra.
Heves tiltakozás és rúgkapálás, sőt csapkodás a válasz. És a műanyag cumi koppan a homlokomon.



Hát nem hozzám vágta a kis komisz!
Értem én, hogy az csak gumi, de nem tudok úgy aludni, ha egy gyerek állkapcsában van a mellem.
És akkor belém hasított!
Most született meg a kisfiam!
Eddig csak egy mocorgó, nyöszörgő kis csomag volt, de most már ember. Akarattal.
Puff neki.
;)

2014. február 24., hétfő

Harakiri

Kislányom 3 éves, kisfiam 9 hónapos.

Este 10 óra van, a kislányom még nem alszik. Sikerült felébressze a testvérét is. Szuper.
Csak egy óra volt elaltatni, két órával ezelőtt.
Feladom!
Most épp mind a ketten teli torokból üvöltenek a kisszobában. Én kínomban inkább mosogatok. Mi a frászkarikát csináljak velük? Fő a fejem.  A sütőtökök sülnek a sütőben. A felengedett csirkemell a konyhapulton vár rám. Hiába. A férjem nézi a tévét. És a fejemben visszhangoznak a barátnőm szavai: Te pályát tévesztettél! Írnod kellene.
Pályát? Mármint az anyasággal? Nem pont erre gondolt. Pedig ma pont így érzem.
Persze írni... Témát azt bőven adnak ezek az ördögfiókák. Na de időt? Írnék én. De mégis hogy???

Nagy levegő. Visszatérek a frontvonalra. Nem telik el egy negyed óra és csönd van. Kivánszorgok a kisszobából, mint a csatából hazatérő béna harcfi, és lerogyok a férjem mellé.
- Te egy hős vagy! - mondja nekem.
Aaaaah. Menten a kardomba dőlök!