PÓTOLHATATLAN ÉRTÉK VAGY A GYEREKEID SZÁMÁRA!
EZT SOHA NE FELEDD!

2015. január 22., csütörtök

Az a fránya cumi! 3. - Csak meséhez

Miután félig meddig sikerült kiheverni az ünnepek viszontagságait, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy a tervezgetés után a tettek mezejére lépjek.

Az első cumiszabály:

Megbeszéltük, hogy napközben nincsen cumizás. Tévézéshez nincs,autóban nincs stb. A cumi alváshoz való, ébredés után vagy a párnába dugjuk, vagy eltesszük a cumiskosárba. Az estimese előtt mindenki választ magának egy cumit, amivel alhat, de egyéb esetekben nincs cumizás.
Ha valaki nagyon szomorú valami miatt a mamához bármikor oda lehet bújni és ott vannak vigasztalónak az alvósmacik is.
Mindenkivel megbeszéltük, hogy mindkét gyerekre ezek a szabályok vonatkoznak.

1. hét - Level One

Meglepően jól viseltük a dolgot. Általában elég volt reggel emlékeztetni a szabályra és magától eltette a cumit, még a kicsi is.
A rituális cumieltevést a reggeli felöltözéshez kötöttük, így reggel kaptak még egy kis átmeneti időszakot és nekem sem kellett azonnal kipattanni az ágyból és fegyelmezni.
Ha ellenállás volt, megkérdeztem el tudja-e tenni egyedül, vagy segítsek neki és figyelmeztettem, hogy a szabályt be kell tartsuk és ha ő nem tudja eltenni én fogom. Igyekeztem, hogy ne legyen fenyegető, vagy gúnyos a hangsúly, csak tényként közöltem, mi várható.

A mágikus cumieltevő mondatok

Ölbe vettem és azt mondtam neki:
- Figyelj, Bogárkám, szeretnélek megkérni, hogy tedd el a cumidat.
Ha habozás volt, folytattam:
- Segítsek letenni, vagy menni fog egyedül?
- Hová szeretnéd tenni, az ágyba vagy a polcra?
- Tudod, megbeszéltük, nappal nincs cumizás!
- Ha nem megy, add ide, elteszem én!

Ennyi legtöbbször elég is volt. A dolog sikere nagyban múlt azon, hogy én mennyire voltam nyugodt. Ha kezdtem felhúzni magam, előfordult némi csatározás, de összességében nagyon jól vettük az első akadályt.

Az első nagy hiszti:

De minden csoda három napig tart. Vasárnap este tanúbizonyságot kellett tegyek eltökéltségemről.

A gyerekek nem aludtak délután és valószínűleg a kimerültségnek köszönhetően, este elég komoly balhé alakult ki a fogkefék körül. Ami végül a lányom fogkeféjének elkobzását és egy hatalmas hisztit vont maga után.
Miután a fogkeféről már letett, a cumiját kezdte követelni, ugyanolyan intenzitással bömbölve. Hiszti volt a javából, de kétség nem fért hozzá, szüksége volt vigaszra. De tudtam, ha most odaadom, akkor kár is folytatni, mert így sosem fog leszokni.
Bevittem az ágyába és ott próbáltam vigasztalni.
- Tudom, Picinyem, hogy szeretnél cumizni, de most sajnos nem lehet. Meseolvasáskor adom oda, tudod, megbeszéltük.
Arikulálatlan hörgés és rugdosás volt a válasz, belevisítva a cumíííííííít.
- Nem, most nem adom oda. Gyere, inkább bújj ide.
Lassan megnyugodott az ölemben és folytatódott tovább az este a szokott medrében.

Az eset után semmi említésre méltó nem történt, csak eltelt egy hét. Egyébiránt ez a hiszti semmiben nem volt különlegesebb, mint egy nem kapsz több csokit, vagy nincs több mesefilm típusú kifejlett hiszti.

Jöhet a kettes szint! !!!

Az a fránya cumi! 2. - Tavalyi hó

Tavaly cumi ügyben volt minden, amit el lehet képzelni. Ezen epizódok nagy része csak ártott az ügynek.

Volt fenyegetés, volt 3 perces cumielkobzás. Volt gyerek előtt veszekedés a cumiról. Volt cumi nélküli délutáni alvás a nagyszülőknél. Volt sértődés és ingerültség a részemről, volt hiszti a lányom részéről. Sok érzelmekkel túlfűtött szituáció. Volt rimánkodás, alkuduzás. Volt reggeltől estig cumizás. Volt utcán cumizás. Voltak közös betartott és megszegett egyezségek. Volt betelt pohár. Volt következetlenség. Voltak nagy tervek, elhatározások a jövő évre nézve.
Egyszóval volt minden.

Mikulás vagy Mumus?

Egy decemberi délutánon a lányom furcsán csendes volt. A nagymama hozta haza az oviból és ő mesélte a nagy hírt, hogy az oviban már csak az én lányom cumizik. A csoporttársának most vitte el a Mikulás a cumiját.
Sejtettem, hogy ez nem fogja megkönnyíteni a dolgom, de ennél többről volt szó.
Este nagyon nyugtalan volt, alig bírt elaludni. Nem sokkal 10 óra után hangos sírással riadt fel. Mikor bementem, a cumiját szorongatta és alig tudta elmondani, mi nyomja a lelkét. Kiderült, hogy attól retteg, hogy ha elalszik, a Mikulás az ő cumiját is el fogja lopni, de már annyira álmos, hogy nem tud tovább ébren maradni.

Na, csodálatos! Már csak ez hiányzott!

Sietve biztosítottam róla, hogy senki fia, borja nem fogja az ő cumiját elrabolni, maximum én, de az sem most lesz, és a Mikulás szereti őt és ajándékot hoz, nem cumikat lopkod és aki mást mond, az rosszul tudja.
Szerencsére hitt nekem és el tudott nyugodtan aludni.

Tárgyalás: Mama kontra Cumi

Pár nap múlva, mikor teljesen megnyugodtak a kedélyek, leültem vele beszélni erről a cumiügyről.
Türelmesen elmagyaráztam, hogy nem jó a fogaknak. Meg is mutattam, hogyan nyomja őket előre. Kitértem arra is, hogy a beszéd szempontjából sem ideális és bemutattam én milyen érthetetlenül tudok beszélni, ha van valami a számban. Elmondtam neki, hogy tudom, hogy nagyon szeret cumizni, de már kinőtt a cumizós korból.

Ez persze nem volt elég ahhoz, hogy önként lemondjon róla, de elkezdte kapiskálni, hogy miért nem örülök, ha egész nap a szájában lóg.
És mikor elkértem, hogy feltegyem a polcra, már nem volt akkora ellenállás.

Végül még azt is megbeszéltük, hogy az új évben majd leszokunk a cumiról, bár valószínűleg azt gondolta, az még nagyon sokára lesz.
Azt találta ki, hogy majd, ha már neki nem kell, a Jézuskának fogja odaadni, hisz ő kisbaba, és biztos örülne neki.
Jóvá hagytam, de szigorúan csak önkéntes alapon.

Így jött el az új év, csökkent, de még mindig masszív cumizással, lelkileg készülődve a változásokra.

Ha kíváncsi vagy a fejleményekre, íratkozz fel a hírlevélre.
Ha van saját cumis történeted, szívesen hallanék róla.

2015. január 7., szerda

Az a fránya cumi! 1. - Hol is tartunk?

Új év, új lendület, új remények!
Elérkezettnek látom az időt, hogy leszokjunk a cumiról. Most vagy soha.

A kiindulópont

Hol is állunk cumi ügyben?
A gyerekeim mióta a világon vannak mindig cumiztak mind a ketten. Egyedül a játszótérre nem vittük le, de amúgy otthon, az autóban szinte bármikor lehetett cumizni és persze az alváshoz elengedhetetlen kellék mind a mai napig. Persze voltak jobb, rosszabb időszakok és próbálkozások is, hogy visszaszorítsuk az egész napos cumizást, több kevesebb sikerrel.

Miért szeretjük a cumit?

A kislányommal azért kezdtünk el cumizni annak idején, mert a mellem nem bírta a kezdeti igénybevételt és örültem, ha a minimális etetési időt túléltem, a cicin való cumizás ki volt csukva. Az elején valóban óriási segítség volt. Nem kellett hozzá sok idő, mindketten hamar hozzászoktunk, segített elaludni, segített ha nagy volt a sor a boltban, segített megnyugodni, ha nyűgös napunk volt. Mikor a fiam megszületett nem volt kérdés, hogy legyen-e cumija. A kis korkülönbség miatt, ha ketté szakadtam volna, akkor sem tudtam volna mindig ott lenni mellette, hogy megnyugtassam. Ez megintcsak az az időszak volt, amikor imáimba foglaltam a nevét annak, aki a cumit kitalálta.

Miért nem szeretjük a cumit?

Bármennyire is nyugtató hatású a cumizás, sajnos vannak árnyoldalai. Például belezavar a fogak fejlődésébe, deformitásokat okozva a tejfogaknál. A maradandó fogak ettől függetlenül nőhetnek szép szabályosan, de erről megoszlanak a vélemények. Azt mondják az ujjszopás ebből a szempontból még rosszabb, mert ott plusz nyomás nehezedik a fogakra.
Emellett a cumi a baktériumok melegágya. Bevallom nincs energiám kellő rendszerességgel sterilizálni őket.
De a legidegesítőbb benne, hogy ha a gyerek elkezd beszélni, nehezebben érthető, hogy mit mond. Próbáltam a kislányomat rávenni, hogy amíg beszél vegye ki, de beletörött a bicskám, inkább hegyeztem a fülemet.
Mondjuk az se nagy móka, amikor északa az ágy alatt kúszva kell kotorászni az elgurult cumik után, vagy alvás előtt az egész lakást átfésülni, mert a kedvenc polipos cuminak épp se híre, se hamva. Egyszer a ruhaszárító rácsaira felakasztgatva találtam meg őket.

Miért cumiznak még mindig?

Mikor a kislányomnak kinőtt az összes foga, megtanult beszélni (és persze feleselni is) illetve komiszan elrejteni a cumigyűjteményét, kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, hogy talán ideje lenne könnyes búcsút venni, hőn szeretett cumijainktól.
Csakhogy ekkor már a kistesó születése küszöbön volt és úgy éreztem, most nem lenne fer elvenni tőle a rajtam kívüli egyetlen vigasztárgyát, lesz elég újdonság, amit fel kell dolgozzon a kis lelke. Amikor már biztos lehettem benne, hogy megszokta, hogy a kisöccse is az életünk része lett, akkor meg az én fejem felett csaptak össze a hullámok és örültem, ha mindenki túlélte a napot, nem lettem volna képes egy ilyen kihívással megbirkózni. Aztán hipp-hopp már itt is volt az óvodai beszoktatás, ami szintén túl nagy változás volt, ahhoz hogy még a cumival is bekavarjunk.
Mostanában éreztem előszőr valóban elérkezettnek az időt, hogy meglépjük a dolgot.

Mi az amit nem akarok alkalmazni leszoktatás címén?

Előszőr is nem szeretném minden előzetes figyelmeztetés nélkül máról holnapra elvenni. Lehet, hogy hatékony megoldás és kevesebb sírással, gyorsan túlesnénk rajta, de én fontosnak tartom, hogy legyen ideje alkalmazkodni az új helyzethez. Nem szeretem a drasztikus megoldásokat.
Persze abba a hibába sem szeretnék esni, hogy a kislányom azt higyje nem is gondolom én ezt olyan komolyan.

Semmiképpen nem szeretném, ha valami (Húsvéti Nyúl, Ördög, Mikulás) elvinné a cumit. Nem hiszem, hogy ez a gyerek dolgát megkönnyítené, talán a szülőét igen, mert van kire fogni, de ebben sem vagyok olyan biztos. És mire tanítjuk ezzel a gyereket? Hazudozásra? Konfliktus kerülésre? Én inkább felvállalom a gonosz mama szerepét, de legyen ez a dolog kristálytiszta.
Ha olyan valaki viszi el, aki kedves, szereti a gyerekeket, ajándékot hoz, az hogyan csapódik le a gyerekben?

Csodás ez az ajándék, de nagy árat kellett fizessek érte. Akiről azt hittem, hogy szereti a gyerekeket, egyszercsak ellopja a legkedvesebb tárgyamat, és még csak vissza sem tudom kérni tőle. Érthetetlen.

Ha viszont olyan valaki viszi el, aki gonosz, azzal csak rémeket ültetünk a gyerek lelkébe. Valós élménye lesz olyan láthatatlan lényekről, amik bármikor váratlanul lecsaphatnak rá és eltűntethetnek dolgokat.

Vajon legközelebb mit visz el?

Valóban meg akarjuk testközelből ismertetni a gonosszal, a rettegéssel?

Ócsárolni sem szeretném a cumit. Persze meg kell beszéljük, hogy a cuminak vannak rossz tulajdonságai, nem jó a fognak, a beszédnek, stb. De az olyan érzelmekkel telített mondatokat, mint fúj ronda cumi, dobjuk ki, látni sem bírom, el szeretném kerülni. Azt szeretném a tudtára hozni, hogy megértem és elfogadom, hogy nagyon szeret cumizni, de itt az ideje eltenni. Velem, mint hús-vér felnőttel lesz lehetősége vitába szállni, alkudozni és elfogadni a döntésem, (nem úgy, mint a Mikulással), de ígérem hajthatatlan leszek. Így láthatja, hogy a fontos dolgokban kitartok a meggyőződésem mellett.

Egyéb vélemények cumi témában:

Számtalan véleménnyel találkoztunk, nagyszülők, barátnők,pszichológus, mindenki mást mond. Van, aki szerint kell a gyereknek, hogy fel tudja dolgozni a napi frusztrációit, mások átkozzák. Van, aki szerint már nem is kell neki csak én tartom függőségben, megint mások szerint nem szabad erőltetni a leszokást, mert csak annál jobban ragaszkodik majd hozzá. Van aki szerint el kell tőle venni és passz, más azt mondja, hogy majd ha a suliban csúfolják leszokik, amúgy meg kit zavar.

Úgy látszik ez tipikusan egy ilyen dolog, mindenkinek nagyon határozott véleménye van róla. Ilyen közegben nehéz magabiztosnak lenni. Ráadásul a gyereket is csak összezavarja. De már látom, hogy ezek is csak vélemények. Azt pedig, hogy mi a legjobb a gyereknek, nekem van a legtöbb esélyem kitalálni.

A dolog valójában azon múlik, (mint azt hiszem minden a gyereknevelésben) hogy én mennyire vagyok magabiztos a döntéseimben és elégedett a módszereimmel. Na és persze, hogy mindeközben szerető figyelemmel fordulok-e a gyermek felé.

Lássuk, hogy boldogulok!

Őszintén kíváncsi lennék a ti cumis történeteitekre. Hogy sikerült, hogy nem leszokni róla?
Írjátok meg, nálatok hogy megy ez!

Azt hiszem bármilyen tipp segítene!
Osszátok meg, ha van valami jó ötletetek!

2015. január 1., csütörtök

B.U.É.K.


A káoszkommandó, a mindennapi blogolás és az igen mozgalmasra sikerült ünnepek után, most egy kis szünetet tartok, pihenek, töltődök.
De hamarosan tudósítani fogok, hogy vajon sikerül-e leszoknunk a cumiról.
Addigi is:

KÍVÁNOK MINDEN JÓT, SZÉPET,
ÁLDOTT BOLDOG ÚJ ÉVET!