PÓTOLHATATLAN ÉRTÉK VAGY A GYEREKEID SZÁMÁRA!
EZT SOHA NE FELEDD!

Kéred az e-magazint? Ide írd az e-mail címed:

2015. január 22., csütörtök

Az a fránya cumi! 3. - Csak meséhez

Miután félig meddig sikerült kiheverni az ünnepek viszontagságait, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy a tervezgetés után a tettek mezejére lépjek.

Az első cumiszabály:

Megbeszéltük, hogy napközben nincsen cumizás. Tévézéshez nincs,autóban nincs stb. A cumi alváshoz való, ébredés után vagy a párnába dugjuk, vagy eltesszük a cumiskosárba. Az estimese előtt mindenki választ magának egy cumit, amivel alhat, de egyéb esetekben nincs cumizás.
Ha valaki nagyon szomorú valami miatt a mamához bármikor oda lehet bújni és ott vannak vigasztalónak az alvósmacik is.
Mindenkivel megbeszéltük, hogy mindkét gyerekre ezek a szabályok vonatkoznak.

1. hét - Level One

Meglepően jól viseltük a dolgot. Általában elég volt reggel emlékeztetni a szabályra és magától eltette a cumit, még a kicsi is.
A rituális cumieltevést a reggeli felöltözéshez kötöttük, így reggel kaptak még egy kis átmeneti időszakot és nekem sem kellett azonnal kipattanni az ágyból és fegyelmezni.
Ha ellenállás volt, megkérdeztem el tudja-e tenni egyedül, vagy segítsek neki és figyelmeztettem, hogy a szabályt be kell tartsuk és ha ő nem tudja eltenni én fogom. Igyekeztem, hogy ne legyen fenyegető, vagy gúnyos a hangsúly, csak tényként közöltem, mi várható.

A mágikus cumieltevő mondatok

Ölbe vettem és azt mondtam neki:
- Figyelj, Bogárkám, szeretnélek megkérni, hogy tedd el a cumidat.
Ha habozás volt, folytattam:
- Segítsek letenni, vagy menni fog egyedül?
- Hová szeretnéd tenni, az ágyba vagy a polcra?
- Tudod, megbeszéltük, nappal nincs cumizás!
- Ha nem megy, add ide, elteszem én!

Ennyi legtöbbször elég is volt. A dolog sikere nagyban múlt azon, hogy én mennyire voltam nyugodt. Ha kezdtem felhúzni magam, előfordult némi csatározás, de összességében nagyon jól vettük az első akadályt.

Az első nagy hiszti:

De minden csoda három napig tart. Vasárnap este tanúbizonyságot kellett tegyek eltökéltségemről.

A gyerekek nem aludtak délután és valószínűleg a kimerültségnek köszönhetően, este elég komoly balhé alakult ki a fogkefék körül. Ami végül a lányom fogkeféjének elkobzását és egy hatalmas hisztit vont maga után.
Miután a fogkeféről már letett, a cumiját kezdte követelni, ugyanolyan intenzitással bömbölve. Hiszti volt a javából, de kétség nem fért hozzá, szüksége volt vigaszra. De tudtam, ha most odaadom, akkor kár is folytatni, mert így sosem fog leszokni.
Bevittem az ágyába és ott próbáltam vigasztalni.
- Tudom, Picinyem, hogy szeretnél cumizni, de most sajnos nem lehet. Meseolvasáskor adom oda, tudod, megbeszéltük.
Arikulálatlan hörgés és rugdosás volt a válasz, belevisítva a cumíííííííít.
- Nem, most nem adom oda. Gyere, inkább bújj ide.
Lassan megnyugodott az ölemben és folytatódott tovább az este a szokott medrében.

Az eset után semmi említésre méltó nem történt, csak eltelt egy hét. Egyébiránt ez a hiszti semmiben nem volt különlegesebb, mint egy nem kapsz több csokit, vagy nincs több mesefilm típusú kifejlett hiszti.

Jöhet a kettes szint! !!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése