Új év, új lendület, új remények!
Elérkezettnek látom az időt, hogy leszokjunk a cumiról. Most vagy soha.
A kiindulópont
Hol is állunk cumi ügyben?
A gyerekeim mióta a világon vannak mindig cumiztak mind a ketten. Egyedül a játszótérre nem vittük le, de amúgy otthon, az autóban szinte bármikor lehetett cumizni és persze az alváshoz elengedhetetlen kellék mind a mai napig. Persze voltak jobb, rosszabb időszakok és próbálkozások is, hogy visszaszorítsuk az egész napos cumizást, több kevesebb sikerrel.
Miért szeretjük a cumit?
A kislányommal azért kezdtünk el cumizni annak idején, mert a mellem nem bírta a kezdeti igénybevételt és örültem, ha a minimális etetési időt túléltem, a cicin való cumizás ki volt csukva. Az elején valóban óriási segítség volt. Nem kellett hozzá sok idő, mindketten hamar hozzászoktunk, segített elaludni, segített ha nagy volt a sor a boltban, segített megnyugodni, ha nyűgös napunk volt. Mikor a fiam megszületett nem volt kérdés, hogy legyen-e cumija. A kis korkülönbség miatt, ha ketté szakadtam volna, akkor sem tudtam volna mindig ott lenni mellette, hogy megnyugtassam. Ez megintcsak az az időszak volt, amikor imáimba foglaltam a nevét annak, aki a cumit kitalálta.
Miért nem szeretjük a cumit?
Bármennyire is nyugtató hatású a cumizás, sajnos vannak árnyoldalai. Például belezavar a fogak fejlődésébe, deformitásokat okozva a tejfogaknál. A maradandó fogak ettől függetlenül nőhetnek szép szabályosan, de erről megoszlanak a vélemények. Azt mondják az ujjszopás ebből a szempontból még rosszabb, mert ott plusz nyomás nehezedik a fogakra.
Emellett a cumi a baktériumok melegágya. Bevallom nincs energiám kellő rendszerességgel sterilizálni őket.
De a legidegesítőbb benne, hogy ha a gyerek elkezd beszélni, nehezebben érthető, hogy mit mond. Próbáltam a kislányomat rávenni, hogy amíg beszél vegye ki, de beletörött a bicskám, inkább hegyeztem a fülemet.
Mondjuk az se nagy móka, amikor északa az ágy alatt kúszva kell kotorászni az elgurult cumik után, vagy alvás előtt az egész lakást átfésülni, mert a kedvenc polipos cuminak épp se híre, se hamva. Egyszer a ruhaszárító rácsaira felakasztgatva találtam meg őket.
Miért cumiznak még mindig?
Mikor a kislányomnak kinőtt az összes foga, megtanult beszélni (és persze feleselni is) illetve komiszan elrejteni a cumigyűjteményét, kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, hogy talán ideje lenne könnyes búcsút venni, hőn szeretett cumijainktól.
Csakhogy ekkor már a kistesó születése küszöbön volt és úgy éreztem, most nem lenne fer elvenni tőle a rajtam kívüli egyetlen vigasztárgyát, lesz elég újdonság, amit fel kell dolgozzon a kis lelke. Amikor már biztos lehettem benne, hogy megszokta, hogy a kisöccse is az életünk része lett, akkor meg az én fejem felett csaptak össze a hullámok és örültem, ha mindenki túlélte a napot, nem lettem volna képes egy ilyen kihívással megbirkózni. Aztán hipp-hopp már itt is volt az óvodai beszoktatás, ami szintén túl nagy változás volt, ahhoz hogy még a cumival is bekavarjunk.
Mostanában éreztem előszőr valóban elérkezettnek az időt, hogy meglépjük a dolgot.
Mi az amit nem akarok alkalmazni leszoktatás címén?
Előszőr is nem szeretném minden előzetes figyelmeztetés nélkül máról holnapra elvenni. Lehet, hogy hatékony megoldás és kevesebb sírással, gyorsan túlesnénk rajta, de én fontosnak tartom, hogy legyen ideje alkalmazkodni az új helyzethez. Nem szeretem a drasztikus megoldásokat.
Persze abba a hibába sem szeretnék esni, hogy a kislányom azt higyje nem is gondolom én ezt olyan komolyan.
Semmiképpen nem szeretném, ha valami (Húsvéti Nyúl, Ördög, Mikulás) elvinné a cumit. Nem hiszem, hogy ez a gyerek dolgát megkönnyítené, talán a szülőét igen, mert van kire fogni, de ebben sem vagyok olyan biztos. És mire tanítjuk ezzel a gyereket? Hazudozásra? Konfliktus kerülésre? Én inkább felvállalom a gonosz mama szerepét, de legyen ez a dolog kristálytiszta.
Ha olyan valaki viszi el, aki kedves, szereti a gyerekeket, ajándékot hoz, az hogyan csapódik le a gyerekben?
Csodás ez az ajándék, de nagy árat kellett fizessek érte. Akiről azt hittem, hogy szereti a gyerekeket, egyszercsak ellopja a legkedvesebb tárgyamat, és még csak vissza sem tudom kérni tőle. Érthetetlen.
Ha viszont olyan valaki viszi el, aki gonosz, azzal csak rémeket ültetünk a gyerek lelkébe. Valós élménye lesz olyan láthatatlan lényekről, amik bármikor váratlanul lecsaphatnak rá és eltűntethetnek dolgokat.
Vajon legközelebb mit visz el?
Valóban meg akarjuk testközelből ismertetni a gonosszal, a rettegéssel?
Ócsárolni sem szeretném a cumit. Persze meg kell beszéljük, hogy a cuminak vannak rossz tulajdonságai, nem jó a fognak, a beszédnek, stb. De az olyan érzelmekkel telített mondatokat, mint fúj ronda cumi, dobjuk ki, látni sem bírom, el szeretném kerülni. Azt szeretném a tudtára hozni, hogy megértem és elfogadom, hogy nagyon szeret cumizni, de itt az ideje eltenni. Velem, mint hús-vér felnőttel lesz lehetősége vitába szállni, alkudozni és elfogadni a döntésem, (nem úgy, mint a Mikulással), de ígérem hajthatatlan leszek. Így láthatja, hogy a fontos dolgokban kitartok a meggyőződésem mellett.
Egyéb vélemények cumi témában:
Számtalan véleménnyel találkoztunk, nagyszülők, barátnők,pszichológus, mindenki mást mond. Van, aki szerint kell a gyereknek, hogy fel tudja dolgozni a napi frusztrációit, mások átkozzák. Van, aki szerint már nem is kell neki csak én tartom függőségben, megint mások szerint nem szabad erőltetni a leszokást, mert csak annál jobban ragaszkodik majd hozzá. Van aki szerint el kell tőle venni és passz, más azt mondja, hogy majd ha a suliban csúfolják leszokik, amúgy meg kit zavar.
Úgy látszik ez tipikusan egy ilyen dolog, mindenkinek nagyon határozott véleménye van róla. Ilyen közegben nehéz magabiztosnak lenni. Ráadásul a gyereket is csak összezavarja. De már látom, hogy ezek is csak vélemények. Azt pedig, hogy mi a legjobb a gyereknek, nekem van a legtöbb esélyem kitalálni.
A dolog valójában azon múlik, (mint azt hiszem minden a gyereknevelésben) hogy én mennyire vagyok magabiztos a döntéseimben és elégedett a módszereimmel. Na és persze, hogy mindeközben szerető figyelemmel fordulok-e a gyermek felé.
Lássuk, hogy boldogulok!
Őszintén kíváncsi lennék a ti cumis történeteitekre. Hogy sikerült, hogy nem leszokni róla?
Írjátok meg, nálatok hogy megy ez!
Azt hiszem bármilyen tipp segítene!
Osszátok meg, ha van valami jó ötletetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése