Este 10 óra van, a kislányom még nem alszik. Sikerült felébressze a testvérét is. Szuper.
Csak egy óra volt elaltatni, két órával ezelőtt.
Feladom!
Most épp mind a ketten teli torokból üvöltenek a kisszobában. Én kínomban inkább mosogatok. Mi a frászkarikát csináljak velük? Fő a fejem. A sütőtökök sülnek a sütőben. A felengedett csirkemell a konyhapulton vár rám. Hiába. A férjem nézi a tévét. És a fejemben visszhangoznak a barátnőm szavai: Te pályát tévesztettél! Írnod kellene.
Pályát? Mármint az anyasággal? Nem pont erre gondolt. Pedig ma pont így érzem.
Persze írni... Témát azt bőven adnak ezek az ördögfiókák. Na de időt? Írnék én. De mégis hogy???
Nagy levegő. Visszatérek a frontvonalra. Nem telik el egy negyed óra és csönd van. Kivánszorgok a kisszobából, mint a csatából hazatérő béna harcfi, és lerogyok a férjem mellé.
- Te egy hős vagy! - mondja nekem.
Aaaaah. Menten a kardomba dőlök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése