Adventi kalendárium: december 3. / Szegénység

Szegénység

Szegénység. Gazdagság. Van, akinek több jutott, van, akinek kevesebb. De mindenki többet akar, és még többet. Pedig a valódi szegénység belül van.

Szegény az az ember, akinek nincsenek álmai. Szegény az, akinek nincs fantáziája.
Végtelenül szegény az, akinek nincs barátja, nincsen családja. Aki nem képes a szeretet áramoltatására, akiben megakad a jó.
Szegény az, aki már nem hisz a csodában.

De Ő a szegényekért is eljön. Őértük jön el csak igazán.

Adventi kalendárium: december 2. / Bölcsesség

Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. (Lk 10,21)

Bölcsesség

Valami végtelen bölcsesség vesz minket körül. Ott van a levél erezetében, a szavak erejében, a gyógyszer hatóanyagában, a fogaskerék kattanásában, egy szemvillanásban.

Persze kutathatjuk, de minél többet merünk ki belőle, annál több marad. Mert ez feneketlen tó. Nem tehetsz rá szert, nem teheted magadévá. De megmerítkezhetsz benne.

Ő nem azért jön el, hogy elhozza nékünk a bölcsességet, hanem, hogy megmutassa, benne élünk.

Adventi kalendárium: december 1. / Várakozás

Az ünnepre készülés nem merülhet ki abban, hogy kitakarítjuk, feldíszítjük a lakást. Ünneplőbe kell öltöztessük a lelkünket is.

Ennek jegyében minden nap küldök pár gondolatot. Felváltva érkeznek így a káoszkommandó praktikusabb feladataival.

Az írások egy adventi napló kapcsán keletkeztek, amit egy barátnőmtől kaptam lelki ajándék gyanánt. Minden napra volt egy kis üres lapocska, ötletesen összefűzve és minden lapon egy-egy szó inspirációként. Én szorgalmasan kitöltöttem minden nap, így létre jött egy nagyon személyes ajándék, ami minden évben újra meg újra örömet okoz.
Most ezt megosztom veletek is, fogadjátok szeretettel és tartsátok szem előtt, hogy egy ötlet, hogy az odafigyelés az ajándékok esetében jóval többet számít, mint a bekerülési érték.

Várakozás

Mindannyian várunk valamire.

Várjuk, hogy hazajöjjön a férjünk.

Várjuk, hogy kialudjanak a fények.

Várjuk, hogy kiderüljön a lényeg.

Várjuk, hogy szólítsanak minket az ablakhoz.

Várjuk, hogy megkapjuk a választ.

Várjuk, hogy végre felébredjünk.

És mégis rég elfelejtettük az igazi várakozás

perzselő izgalmát.

Gyermekkorunk karácsonyait.

Pedig most nem más jön el, mint Ő.

Személyesen. Igazából. Valóban.

Hamarosan...

Pályázati felhívás

A mai feladványunk:

Hogyan lehet felvinni két alvó gyereket az autóból?

Adott:
- 1 db 3,5 éves alvó leánygyermek, betegség: fülgyulladás, kezdődő arcüreg gyulladás, jelen állapotában járásképtelen
- 1 db 1,5 éves alvó fiúgyermek, betegség: múló nátha, krónikus szeparációs szorongás, jelen állapotában járásképtelen

Időpont:        13:30 alvásidő
Szituáció:      hazaérkezés az orvostól  

Rendelkezésre álló segédeszközök:
    - 1 db strapabíró anyuka
    - 1 db gépkocsi
    - 1 db esernyőre csukaható babakocsi
    - 1 db kisméretű hátizsák
    - 2 db cumi
    - 2 db autós gyerekülés (nem hordozó)
    - 1 db mobil telefon
    + némi nass, innivaló, ruhák, sálak, pelus, pénz, tollak, gyógyszerek stb.


Leküzdendő akadályok az ágyig:

- 50 méter térkővel burkolt utcai járda
- 2x2 db kétnyomtávos rámpával ellátott lépcső
(a rámpa a babakocsi kerekeinek tengelytávolságával nem teljesen kompatibilis)
- 1db kulccsal vagy kóddal nyitható, rugós ajtóbehúzó szerkezettel ellátott, visszacsapódó kertkapu
- 2x5 db kétnyomtávos rámpával ellátott lépcső
(a rámpa a babakocsi kerekeinek tengelytávolságával nem teljesen kompatibilis)
- 10 méter térkővel burkolt belső járda
- 1 db lift vagy egy emeleti lépcsősor
- 5 méter folyosó
- 1 db biztonsági záras lakásbejárati ajtó
- előszoba
- 1 db gyerekszoba ajtó


Megoldandó feladat:

Épségben feljuttatni a gyerekeket a lakásba.

(Plusz pont, ha nem ébrednek fel...)

A helyes megfejtők között "nagyértékű" nyereményeket sorsolunk ki!

Helyes megfejtéseket a nemozsofi@gmail.com-ra várom.

:)

Pillanatkép a jövőből

Kislányom 3,5, kisfiam 1 éves.

Három kisgyerek játszik a játszótéren. Három kis szöszke buksi. Három ember, három formálódó jellem, három különböző lélek. Most békésen játszanak, nincs civódás, semmi harc. Szusszanok is egy kicsit a padon. És ahogy így elnézem őket, büszkeség tölti el a szívem: az én gyerekeim. Úgy követnek mindenhova, mint a kiscsibék a tyúkanyót. Törődnek is ők azzal, hogy nincs mindegyikőjüknek saját szobája. Örülnek egymásnak, hajba kapnak, játszanak. Ahogy ez már csak lenni szokott, testvérek között.

Csak egy pillanatkép a jövőből. Hogy megvalósul-e valaha, nem tudom. Nincs bejárásom Isten tervező irodájába. De azt érzem, hogy a vágy már megfogant bennem a kistestvér után. Már úgy nézem az eladó lakásokat, már úgy számolom az éveimet, a ciklusomat. És mikor a múlt hónapban meglepően sokat késett, őszintén csalódott voltam, amikor negatív lett a teszt. Pedig még nem tervezzük és extra durva kihívás lenne két ilyen rosszcsont mellett, hiszen a pici még csak most múlt egy éves. Jaj, mi lett volna vele... Nem, most még nem akarom. Igazság szerint megkönnyebbültem.
De mégis, mégis... valami ködös melankólia fogott el, ahogy párologtak el a reményeim, hogy újra kismama leszek. De talán még megadatik. Talán még közel sincs vége a történetnek. Ki tudja?
Isten tudja. Talán...

Élő kritikák

Kislányom 3 éves, kisfiam 11 hónapos.


Érzelmi hullámvasút

"Tipegő lett a gyerekedből, aki, ha eddig nem tűnt volna fel, intenzív, ellentmondásos, néha egyenesen heves érzelmeket él át - az egyik percben vidám, a másikban szomorú. És veled mi a helyzet? Az egyik percben elolvadsz attól, milyen aranyosakat mond, a következőben pedig a hajadat téped. Türelmetlenség, félelem, harag - lesz olyan pillanat, amikor mindezt egyszerre fogod érezni. De mindketten tanultok! Gyermeked azt tanulja meg hogyan lehet önálló, te pedig azt, hogyan kell kijelölni a határokat. Csemetéddel együtt te is tanulsz nemet mondai - és azt komolyan is gondolni.
Itt van egy kis ember, aki kötődik hozzád. Vannak saját gondolatai. Sok mindent felfedez, ami rendkívül vicces és bájos. Ráadásul ő a lehető legőszintébb. Ha nem érzed úgy, hogy teljes egészében élvezed ezt a korszakot, akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért!"

 Jo Frost: A kisgyermekkor nagy kérdései

Hogy miért nem élvezem teljes mértékben?
Úgy érzem képtelenség megfelelni a kihívásnak. Főzni, levegőre vinni, fegyelmezni, játszani, tanítani, stb. stb. Nehezemre esik uralni és irányítani a helyzetet. Megőrjít, hogy mindenért én vagyok a felelős.
Néha úgy érzem túl sok áldozatot kell hozzak, hogy teljesen fel kell adnom az egykori életem. Minden időmet felemészti, hogy a gyerekekkel törődjek. De ki törődik a házasságommal, az én céljaimmal, a vágyaimmal. Néha úgy érzem megfulladok.
Máskor szimplán túl fáradt vagyok, hogy jól érezzem magam. És frusztrál, hogy magamat is folyton fegyelmeznem kell, ha következetes akarok lenni a gyerekekkel. És nem vagyok hatékony és eredményes és ezt a viselkedésükkel mindig az orrom alá is dörgölik.
Olyan, mintha az élő két lábon járó kritikáimmal élnék egy fedél alatt.

Másodszor!

Kislányom 3 éves, kisfiam 11 hónapos.

A kisfiam átaludta az éjszakát!

Már másodszor! Hurrá! Csak tartanom kell a napirendet, hogy nappal tudjon eleget aludni, enni. És ne pörgesse túl magát.
HEURÉKA.
Most már jó úton vagyok. Csak folytatnom kell. Óóó... milyen nehéz is ez.