Pályázati felhívás

A mai feladványunk:

Hogyan lehet felvinni két alvó gyereket az autóból?

Adott:
- 1 db 3,5 éves alvó leánygyermek, betegség: fülgyulladás, kezdődő arcüreg gyulladás, jelen állapotában járásképtelen
- 1 db 1,5 éves alvó fiúgyermek, betegség: múló nátha, krónikus szeparációs szorongás, jelen állapotában járásképtelen

Időpont:        13:30 alvásidő
Szituáció:      hazaérkezés az orvostól  

Rendelkezésre álló segédeszközök:
    - 1 db strapabíró anyuka
    - 1 db gépkocsi
    - 1 db esernyőre csukaható babakocsi
    - 1 db kisméretű hátizsák
    - 2 db cumi
    - 2 db autós gyerekülés (nem hordozó)
    - 1 db mobil telefon
    + némi nass, innivaló, ruhák, sálak, pelus, pénz, tollak, gyógyszerek stb.


Leküzdendő akadályok az ágyig:

- 50 méter térkővel burkolt utcai járda
- 2x2 db kétnyomtávos rámpával ellátott lépcső
(a rámpa a babakocsi kerekeinek tengelytávolságával nem teljesen kompatibilis)
- 1db kulccsal vagy kóddal nyitható, rugós ajtóbehúzó szerkezettel ellátott, visszacsapódó kertkapu
- 2x5 db kétnyomtávos rámpával ellátott lépcső
(a rámpa a babakocsi kerekeinek tengelytávolságával nem teljesen kompatibilis)
- 10 méter térkővel burkolt belső járda
- 1 db lift vagy egy emeleti lépcsősor
- 5 méter folyosó
- 1 db biztonsági záras lakásbejárati ajtó
- előszoba
- 1 db gyerekszoba ajtó


Megoldandó feladat:

Épségben feljuttatni a gyerekeket a lakásba.

(Plusz pont, ha nem ébrednek fel...)

A helyes megfejtők között "nagyértékű" nyereményeket sorsolunk ki!

Helyes megfejtéseket a nemozsofi@gmail.com-ra várom.

:)

Pillanatkép a jövőből

Kislányom 3,5, kisfiam 1 éves.

Három kisgyerek játszik a játszótéren. Három kis szöszke buksi. Három ember, három formálódó jellem, három különböző lélek. Most békésen játszanak, nincs civódás, semmi harc. Szusszanok is egy kicsit a padon. És ahogy így elnézem őket, büszkeség tölti el a szívem: az én gyerekeim. Úgy követnek mindenhova, mint a kiscsibék a tyúkanyót. Törődnek is ők azzal, hogy nincs mindegyikőjüknek saját szobája. Örülnek egymásnak, hajba kapnak, játszanak. Ahogy ez már csak lenni szokott, testvérek között.

Csak egy pillanatkép a jövőből. Hogy megvalósul-e valaha, nem tudom. Nincs bejárásom Isten tervező irodájába. De azt érzem, hogy a vágy már megfogant bennem a kistestvér után. Már úgy nézem az eladó lakásokat, már úgy számolom az éveimet, a ciklusomat. És mikor a múlt hónapban meglepően sokat késett, őszintén csalódott voltam, amikor negatív lett a teszt. Pedig még nem tervezzük és extra durva kihívás lenne két ilyen rosszcsont mellett, hiszen a pici még csak most múlt egy éves. Jaj, mi lett volna vele... Nem, most még nem akarom. Igazság szerint megkönnyebbültem.
De mégis, mégis... valami ködös melankólia fogott el, ahogy párologtak el a reményeim, hogy újra kismama leszek. De talán még megadatik. Talán még közel sincs vége a történetnek. Ki tudja?
Isten tudja. Talán...

Élő kritikák

Kislányom 3 éves, kisfiam 11 hónapos.


Érzelmi hullámvasút

"Tipegő lett a gyerekedből, aki, ha eddig nem tűnt volna fel, intenzív, ellentmondásos, néha egyenesen heves érzelmeket él át - az egyik percben vidám, a másikban szomorú. És veled mi a helyzet? Az egyik percben elolvadsz attól, milyen aranyosakat mond, a következőben pedig a hajadat téped. Türelmetlenség, félelem, harag - lesz olyan pillanat, amikor mindezt egyszerre fogod érezni. De mindketten tanultok! Gyermeked azt tanulja meg hogyan lehet önálló, te pedig azt, hogyan kell kijelölni a határokat. Csemetéddel együtt te is tanulsz nemet mondai - és azt komolyan is gondolni.
Itt van egy kis ember, aki kötődik hozzád. Vannak saját gondolatai. Sok mindent felfedez, ami rendkívül vicces és bájos. Ráadásul ő a lehető legőszintébb. Ha nem érzed úgy, hogy teljes egészében élvezed ezt a korszakot, akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért!"

 Jo Frost: A kisgyermekkor nagy kérdései

Hogy miért nem élvezem teljes mértékben?
Úgy érzem képtelenség megfelelni a kihívásnak. Főzni, levegőre vinni, fegyelmezni, játszani, tanítani, stb. stb. Nehezemre esik uralni és irányítani a helyzetet. Megőrjít, hogy mindenért én vagyok a felelős.
Néha úgy érzem túl sok áldozatot kell hozzak, hogy teljesen fel kell adnom az egykori életem. Minden időmet felemészti, hogy a gyerekekkel törődjek. De ki törődik a házasságommal, az én céljaimmal, a vágyaimmal. Néha úgy érzem megfulladok.
Máskor szimplán túl fáradt vagyok, hogy jól érezzem magam. És frusztrál, hogy magamat is folyton fegyelmeznem kell, ha következetes akarok lenni a gyerekekkel. És nem vagyok hatékony és eredményes és ezt a viselkedésükkel mindig az orrom alá is dörgölik.
Olyan, mintha az élő két lábon járó kritikáimmal élnék egy fedél alatt.

Másodszor!

Kislányom 3 éves, kisfiam 11 hónapos.

A kisfiam átaludta az éjszakát!

Már másodszor! Hurrá! Csak tartanom kell a napirendet, hogy nappal tudjon eleget aludni, enni. És ne pörgesse túl magát.
HEURÉKA.
Most már jó úton vagyok. Csak folytatnom kell. Óóó... milyen nehéz is ez.

Ennyi

A kislányom három éves, a kisfiam 9 hónapos.

Kész. Ki vagyok!
Hulla fáradt vagyok!
Bármit megadnék egy kis alvásért.
Nem! Sok alvásét! Bármit!
Bármit?
Tulajdonképpen sejtem mit kellene tennem, azért, hogy a gyerekeim átaludják az éjszakát. De jelen pillanatban úgy érzem túl nagy erőfeszítésbe, áldozatba kerülne.
Ahhoz meg kellene változnom!
De ahhoz túl fáradt vagyok és túl sok mindent adtam már fel eddig is.
Hát ennyi.
A kör bezárult.

A fülbemászó mamát a kikelt ivadékai felfalják. Olvasd el még egyszer. A fülbemászó anyukát tulajdon kölykei zabálják fel miután kikeltek a tojásból!!!
Brutális, mi?
Na, én pontosan így érzem magam! Az anyaság felemészt. Szépen lassan eltűnök, elfogyok és a végén csak egy cérnaszál marad belőlem. (Volt egy ilyen mese is... nem tudja valaki a címét?)
Talán még van remény és felgyógyulok ebből a speciális mamabetegségből. Vagy lehet hogy csak a régi önmagam lesz az enyészeté és az, akivé válok sokkal közelebb lesz ahhoz, aki valójában vagyok. Remélem...

Három év

Kislányom 3 éves, kisfiam 9 hónapos

Ma van a kislányom születésnapja. Három évvel ezelőtt, azon a megismételhetetlen, varázslatos napon világra jött. Istenem, csodák omlanak ki érintésed alól. Mily hatalmas, tiszta erő vagy, ki teremteni képes.

"Úgy néztem magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csodára, az ember fiára,
kezeire, nyírott hajára."

Szécsi Margit: Úgy néztem

Három éve. Már több, mint három éve anyuka vagyok. Már több, mint három éve itthon vagyok. Hinnétek? Egyszerre érzem azt, hogy repül az idő és azt, hogy megállt. Egyszerre volt ez a legboldogabb időszaka az életemnek és a legküzdelmesebb. Egyszerre vagyok ugyanaz, mint annak előtte és egyszerre valaki egészen más. Egyszerre vagyok teli vágyakkal, álmokkal és egyszerre vagyok fásult, kiégett. Egyszerre energikus és tettre kész és halálosan fáradt. Sokkal jobban ismerem magam, mint valaha és mégis fogalmam sincs ki vagyok. Egyszerre vagyok sikeres és vesztes. Egyszerre a helyzet ura és csődtömeg. Egyszerre vagyok nagyon önmagam és senki sem feloldódva mások életében.

Egyszeriben anya vagyok, már nem vitathatom.

És most valóban megszületett

A kislányom 3 éves, a kisfiam 9 hónapos.

Azt mondják az emberpalántának további 9 hónapig kellene még az anyaméhben maradnia, hogy az állatokhoz hasonlóan, teljesen életképesen jöjjön a világra. Csak akkor nem férne át a medencecsonton.
Hát itt a bizonyíték, hogy ez igaz:

Az éjszaka félhomályában cuppogás hallatszik. Az ágyon lágyan hullámzik a paplan. Nem tudni hol kezdődik a baba és hol végződik a mama. Összefonódtak. Olyan, mint egy álom.
A mama sem igazán tudja, hogy ébren van-e vagy csak álmodik. A szempillái elnehezülnek. Őszintén szólva, már nagyon szeretne aludni. A baba szopó ritmusa is lassul, már csak néha-néha kortyol bele a tejbe. A mama lágyan lecsatlakoztatja a pici puha ajkakat.
Mocorgás. Nyöszörgés. Keresgélés.
Naaa! Hová lett a cici?!
A mama elterelésként egy cumit dug a szájába. Elég lesz ennyi tejecske, kicsim. A mamának is szüksége van alvásra.
Heves tiltakozás és rúgkapálás, sőt csapkodás a válasz. És a műanyag cumi koppan a homlokomon.

Hát nem hozzám vágta a kis komisz!
Értem én, hogy az csak gumi, de nem tudok úgy aludni, ha egy gyerek állkapcsában van a mellem.
És akkor belém hasított!
Most született meg a kisfiam!
Eddig csak egy mocorgó, nyöszörgő kis csomag volt, de most már ember. Akarattal.
Puff neki.
;)