PÓTOLHATATLAN ÉRTÉK VAGY A GYEREKEID SZÁMÁRA!
EZT SOHA NE FELEDD!

Kéred az e-magazint? Ide írd az e-mail címed:

2011. március 3., csütörtök

Mákszem

   Itt fekszem a kórházi ágyon, az éjszakai neon fénye furcsa árnyakat rajzol a plafonra. Az szobában alvók ritmusos szuszogása ringat el. Itt alszik mellettem egynapos újszülött babám is, a fém gurulós rácsoságyban. Míg elaléltan várom, hogy jöjjön az álom, visszagondolok az elmúlt egy évre,  és egy vers kóbor sorai rémlenek fel előttem. A férjemnek írtam réges régen, talán a születésnapjára. Egy vers a jövőről, mely most valóra vált:

Mákszem


Zúg a harang a toronyban
Meghatottság a sorokban.
Egy fiú s egy leány, kéz a kézben
Hófehérben - feketében.
Szól a szózat, áldást kérve
Tiszta szemek összenéznek.
Gyűrű, virág, fátyol, ének
Új világokat ígérnek.

.

Dínom-dánom, tánc, mulatság
Lakodalmas nagy sokaság.
Díszes sok nép, víg táncot jár,
Éljen hej a szép ifjú pár!
A menyasszonyt ma megpörgetik
Könnye hullik, nevettetik.
A sok törköly a gyomorban
Férjeura még talpon van.

Döng a padló, táncolnak ők váltig
Egészen a fényes hajnal hasadtáig.

.

Kelnek másnap hosszú útra
Mézzel teli édes túra.
Puha párna, naplemente
Számos játék, sok csemege
Szinte az édenbe kerülnek,
Ahogy a bősz habokba merülnek.

.

Balzsamos  bőréről a ruhát levetve
Langyos este szállt a kertre.
Összebújnak ők is szépen
Puha ágynak melegében.
Pajkos este finom csókkal
Játszik most a takarókkal.
Forró csókod szinte éget
Lelkünk szálló szárnyas ének.
Az Én bőröm ma Tehozzád ér
Mi külön volt helyet cserél
Sosemvolt mesét regél.
Nincs már más csak mi magunk
Egyetlen összefort dallamunk.

.

Csendes este szállt a kertre
Karodba bújok pihegve
Körbeölel puha ágyunk
Megszentelt házasságunk.

.

Szerelmünk termékeny fövenyén
Virággal borított rétünk közepén
Hol az ég a földdel együtt izzik
Ifjú új hajtás sarjadzik
Égi áldás ím reánk száll
Eljön ő ki várva várják

Isten ajándéka
Bölcs keze munkája

Pici mákszem a pocakban
Nő ott bent majd nagy titokban
Vágyunk, imánk, boldogságunk
Hívja, várja új világunk.
Pici Mákszem nő majd nagyra
Kilenc hónap míg lakatja
Zárját nyitja
Isten nékünk őrzött titka
Mosolyogva elénk tárul
Ajtaja többé be nem zárul
Az élet összes gondja, búja
Elpattan, mint buborék
Ím egy gyermek
Eme földre születék!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése