PÓTOLHATATLAN ÉRTÉK VAGY A GYEREKEID SZÁMÁRA!
EZT SOHA NE FELEDD!

Kéred az e-magazint? Ide írd az e-mail címed:

2011. március 20., vasárnap

Csak álom lett volna?


A kislányom 3 hetes.


Nem is gondoltam volna, hogy egy az  Ikeában tett séta ilyen fárasztó lehet. Anyósomék vigyáztak a picúrra, amíg mi elmentünk, hogy akciósan megvegyük a kiságyat, hogy kéznél legyen, ha már a bölcső kicsi lesz.
Nem is emlékeztem rá, milyen hatalmas ez az áruház. Kábultan botorkáltam a sorok között. Az otthon nyugalmában töltött pár hét alatt, teljesen elszoktam a sok embertől, a sok sétától, a zajtól. Ugyanakkor jó érzés is volt itt lenni és vásárolni, mint akárki más. De furcsa is volt egyszerre. Mintha visszatekerték volna az időt, mintha a nem is született volna babám. Csak álmodtam volna az egészet.
Ó, hogy hiányozna, ha nem lenne! Ha nem él, még bennem a szüléssel járó sok fájdalom és küzdelem emléke, ha nincsenek a zsibbadó melleim, ott az áruházi forgatagban, talán el is hittem volna, hogy csak álom volt.
Akkor úgy tűnt, pici babánk léte, még annyira könnyű és törékeny, mintha elfújhatná az első szél.
- Ó, Kedvesem, menjünk gyorsan haza!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése